Az első fénykép, amely újságban közölt hírt illusztrált, 1848. július 1-én jelent meg a francia L’lllustration hetilapban. A párizsi munkásfelkelés barikádjait dokumentáló dagerrotípiát, pontosabban a róla készült, nyomtatásban megjelent metszetet sokan a riportfotográfia születésének tekintik.
Egy nemrégiben újra felfedezett, 20.000 fényképből álló gyűjtemény új megvilágításba helyezi a világ első rendőrségi bűnügyi laboratóriumát, amelyet Edmond Locard, francia kriminológus, a törvényszéki orvostudomány úttörője alapított. A huszadik század elején a francia Sherlock Holmesként is emlegetett Locard hozta létre az első olyan tudományos laboratóriumot, amely a rendőrség égisze alá tartozott, és a bűncselekmények helyszínein gyűjtött „nyomok” vizsgálatával foglalkozott.
A Swann Galleries május 16-i aukcióján 23.750 dollárért kelt el Alfred Eisenstaedt egyik szignált fotója egy párizsi szabadtéri bábelőadás csúcspontján izguló gyerekekről, amelyen jól láthatóak a különböző érzelmeik: csodálkozás, öröm, félelem és izgalom. Eisenstaedt egyike volt az első fotográfusoknak, akik a 25 milliós olvasótáborral rendelkező LIFE magazin fotóriportereinek táborát erősítették. A fotográfus 65 éves korában a LIFE felkérésére utazott Párizsba és készítette el mára már ikonikussá vált felvételét.
1969-ben egy amerikai turista, Paul Cole londoni látogatása során megunta a múzeumról múzeumra járást és inkább az Abbey Roadon sétálgatott, amíg a feleségére várt. Cole nem is sejtette, hogy rögtönzött felfedezőútja oda vezet, hogy minden idők talán leghíresebb albumborítóján szerepel majd.
A képre 1995 tavaszán a New York Times Magazine-tól kaptam megbízást. Ehhez a sorozathoz már két másik „vonalas” képet, a Hemline-t (ruha alsó szegélyének vonala) és az Airline-t (légi útvonal, légitársaság) készítettem és ezután a Skyline-t (felhőkarcolók kontúrvonala) rendelték meg. Az egyetlen utasítás az volt, hogy a fotón a New York-i felhőkarcolók sziluettje legyen.
A Vándorló anya a nagy gazdasági világválság és az amerikai történelem talán legismertebb képe, amelyet Dorothea Lange készített 1936-ban a kaliforniai Nipomóban. A fotó megjelenésétől kezdve az éhséget, szegénységet és kilátástalanságot jelképezi, mely oly sok embert sújtott a nagy gazdasági világválság idején.
A címben feltett kérdésre – ironikus módon – valószínűleg nincs pontos válasz. Ennek ellenére 2015-ben Picturing Frederick Douglass: An Illustrated Biography Of The 19th Century’s Most Photographed American címmel egy könyv is megjelent e témában, és a washingtoni National Portrait Gallery-ben közel egy éven át látogatható tárlatán mutatták be a Douglassról készült felvételeket.
Az RRB Photobooks gondozásában 2024 márciusában jelent meg Macnair legújabb albuma Whilst The World Sleeps (Míg a világ alszik) címmel. Az album képei késő éjjel készültek Play-Doh, egy üres borosüveg, mint rögtönzött sodrófa, egy kés és egy vágódeszka segítségével. Macnair – többek között – Cindy Sherman, Nan Goldin, William Eggleston, Robert Frank és Man Ray ikonikus képeit készítette el gyurmából.
A párizsi Fondation Henri Cartier-Bresson új megvilágításban tárja látogatói elé az amerikai fotóriport két világháború közötti fenegyereke, Weegee (1899–1968) munkásságát. A május 19-ig nyitva tartó Weegee. Autopsy of the Spectacle című kiállításon látható A kritikus című felvétele, melyet a Time magazin szerkesztői 2016-ban a világ 100 legmeghatározóbb fotójának listájára is beválasztottak.
A képen Förstner Magda egy kanapén féloldalasan fekszik, a falon egy nőalakot ábrázoló alkotás, a bal oldalon pedig Beöthy Irányzott cselekvés (1927) című szobra látható, melyet Förstner kicsavart végtagokkal utánoz. A kép Groteszk táncosnő címen jelent meg a Magyar Fotográfia, 1928. június 20. számának 10. oldalán.
Az amerikai Center for Creative Photography (CCP) kiállítást rendezett W. Eugene Smith munkáiból A Life in Pictures címen, ahol egyik legismertebb munkája a Walk to Paradise Garden című fotó is látható március 2-ig. „Azon a napon, amikor először próbáltam ismét felvételt készíteni, alig tudtam a filmtekercset a fényképezőgépbe betenni. Márpedig elhatároztam, hogy az első fotó élesen különbözni fog a háborús felvételektől és az élet igenlését fogja sugározni” – emlékezett Smith a LIFE magazin The Classic Collection című riportsorozatában a fotó készítésének történetére.
Olyan képeket mutatunk, melyeket vagy fotográfusok készítettek analóg vagy digitális kamerával vagy promptográfusok hozták létre kulcsszavaikkal az AI segítségével. De vajon melyik melyik? Az, hogy egy alkotás fotográfus vagy promptográfus munkája-e, az adott képre kattintva derül ki.
Hirtelen, életemben először kerültem ilyen helyzetbe és reagáltam rá. Tudtam, hogy ezt fontos megörökíteni, ezért fotóztam. Ezeket a felvételeket a publikálás szándéka nélkül, magamnak készítettem. Prágában véletlenül valaki felfigyelt a képekre, amelyek közül néhányat több hónappal később titokban kivittek Csehszlovákiából és New Yorkban Elliott Erwitt, a Magnum akkori igazgatója asztalára kerültek, aki azonnal még több képet kért.
A brit fotóriporter, Don McCullin (1935) az 1968-as vietnámi Tét-offenzíva idején néhány szempillantás alatt készítette el munkássága, valamint a háborús fotográfia történetének egyik jelképerejű felvételét. A harctéri idegsokkot kapott amerikai tengerészgyalogos szűk képkivágású félalakos portréját Fotó-történet sorozatunk legújabb részeként mutatjuk be.
A Magyar jókedv és szomorúság című cikket John Patric írta, amelyet saját maga és Hans Hildenbrand, valamint egy Vadas Ernő fotográfia mellett Balogh Rudolf színes és fekete-fehér képeivel illusztráltak. Cikkünkbe az 1938-ban publikált 55 oldalas riport képeiből válogattunk.