A Library of Congress online gyűjteményében meglepően gazdag anyag található Magyarországról: ritka, sokszor alig ismert fotográfiák őrzik a 19–20. század fordulójának mindennapjait, városképeit és társadalmi rétegeit.
Amikor 1906. április 18-án, hajnali 5 óra 12 perckor a Szent András-törésvonal mentén rengeni kezdett a föld, San Francisco lakói valóságos világvégével szembesültek. A nagyjából 7,9-es magnitúdójú földrengés ugyan alig egy percig tartott, de az azt követő háromnapos tűzvész szinte teljesen eltörölte a föld színéről a nyugati parti metropoliszt. A romok és a lángok között mindeközben egy különös figura járta az utcákat Kodak kamerájával; a berlini születésű pályaelhagyó klasszika-filológus, aki ekkor már a város keresett műtermi fotográfusának számított. Az 1906-os katasztrófa 120. évfordulóján Arnold Genthe (1869–1942) San Franciscó-i sorozatára mint a modern vizuális emlékezet meghatározó mérföldköveként tekintünk; ám a fotográfus hamarosan a piktorializmus elkötelezett alkotójává vált.
A Detroit Publishing Company 1895 és 1924 között, közel harminc éven át a világ egyik legnagyobb képkiadója volt, amely a 20. század első éveire világszerte ismertté vált. A vállalat javarészt technikai újításainak köszönhette sikerét, de jól érzett rá a korban fellendülő piacgazdasági folyamatokra is. A világban tapasztalható változásokat a kiadó maga is alakította, hiszen tömegesen megjelentetett fényképeivel rengeteg ember számára írta felül a fényképekről kialakult elképzeléseket. A mára történelmi jelentőséget nyert gyűjtemény a Library of Congress, vagyis az amerikai Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében található, a hagyaték digitalizált dokumentumai pedig online is szabadon hozzáférhetőek.
Az Amerikai Egyesült Államok nem hivatalos könyvtára – a Library of Congress, vagyis az amerikai Kongresszusi Könyvtár – az egyik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező intézmény a világon. A különféle dokumentumok, levelek és kéziratok mellett fotográfiai gyűjteménye is figyelemre méltó, de számos, úgynevezett fotokróm nyomatot is kezelnek. Az elsősorban szuvenírként értékesített fotokróm nyomatok a századforduló körül kialakuló új vizuális kultúrára is nagyban hatottak, miközben tömegek számára mutatták meg a világ legérdekesebb természeti és épített örökségeit. Az egyedülálló képgyűjtemény a Kongresszusi Könyvtár online adatbázisában szabadon hozzáférhető és kutatható.
A testvérpár tagjai ugyan a repüléstechnikában elért eredményeikről ismertek világszerte, ám azt kevesebben tudják, hogy fényképezéssel is foglalkoztak. Bár az 1900-as évek elején a fotográfia már nem számított nóvumnak, az ekkor elérhető fényképezőgépek használata sok szaktudást igényelt. A Wright fivérek által hátrahagyott, több mint háromszáz üvegnegatív arról tanúskodik, hogy lelkesen dokumentálták a repülőgépükkel végzett kísérleteik sikereit és kudarcait, de rokonaikról, családjaik mindennapjairól és ünnepeiről is készítettek felvételeket.
Timothy H. O’Sullivan (1840–1882) mindössze alig több mint egy évtized alatt írta be magát a fotográfia történetébe, mégis az amerikai polgárháború és a vadnyugat legmeghatározóbb képei fűződnek a nevéhez. A bátor és könyörtelenül realista látásmóddal dolgozó ír származású fotográfus egyszerre volt haditudósító, felfedező és úttörő, aki képein nem romantizálta, hanem leleplezte a tájat, az embereket és a kort, amelyben élt. Rövid élete ellenére munkássága ma is mérceként áll a fotótörténetben.
A Gerhard nővérek 1904-ben portrét készítettek a híres apacs harcosról, Geronimóról. A portrét a mai napig az egyik legrejtélyesebb fényképként tartják számon, nemrég azonban az amerikai Kongresszusi Könyvtár egyik restaurátora különös részletre figyelt fel: az indián harcos bal szemében visszatükröződik az egyik fotográfus. A St. Louis-i Louisiana Purchase Exposition, vagyis a 20. század egyik első világkiállítása idején készült felvétel már akkor is fontos alkotás volt, de csak napjainkban fedezték fel az eddig rejtve maradt részletet.
Az amerikai polgárháború volt az első nagy fegyveres konfliktus, amelyet a fényképezés eszközeivel is dokumentáltak. A háborús tudósítások ekkor még távol álltak a mai riporteri gyorsaságtól, hiszen a technológia megkötései miatt a fotográfusoknak kompozícióban és előre tervezett jelenetekben kellett gondolkodniuk. Ennek ellenére a korszak képei megrázó erővel mutatják be a harcterek kegyetlenségét és a háború utóhatásait. Mathew Brady, Alexander Gardner és Timothy O’Sullivan munkássága nemcsak dokumentációs mérföldkő, hanem művészi teljesítmény is, amely a modern fotóriporterek számára is irányt mutat.
Még javában tartott az amerikai polgárháború, amikor egy connecticuti testvérpár, Nelson és Roswell Moore 1864-ben úgy döntött, hogy felkeresi, majd portréfotográfiákon örökíti meg a nyolc évtizeddel korábbi függetlenségi háború még élő, matuzsálemi korú veteránjait. Ez volt az egyik első alkalom, amikor a fotográfiát a történelmi emlékezet szolgálatába állították.
Ansel Adams élete során számos könyvet adott ki és kiállításai voltak neves intézményekben, miközben elsősorban vállalati megrendelésekre dolgozott. A második világháború azonban megszakította addigi karrierjét, amikor a tájképfényképészet piaca hamar megrendelők nélkül maradt. Ekkor kezdett neki pályafutása egyik legfontosabb projektjének, a Born Free and Equal című sorozat elkészítéséhez.
Az intézmény honlapján található egy szabadon felhasználható és újrafelhasználható szekció, amely több millió digitalizált elemet tartalmaz, köztük fényképeket, térképeket és filmeket is. A macskáról készült képek több mint ötvenezer lájkot kaptak azután, hogy a könyvtár tweetelte a friss találatot.