“Egyszer pont ott voltam, és két lány ült be abba a terembe beszélgetni, hallottam, hogy miközben mennek be, azt súgják egymásnak, hogy hú ez nagyon durva, olyan mintha megfigyelnének minket. Akkor éreztem azt, hogy ez az, sikerült, végül is ez volt a cél.”
“A Bosch+Bosch tagjainak szemléletét a „helyi, vidékies értékrendszer” (Szombathy Bálint) tagadása, az antiművészet eszményítése jellemezte, szinkronban a nyugati országok hasonló művészeti törekvéseivel.”
“A kollázs-sorozat képein szereplő figurákkal kapcsolatban egyértelmű, hogy humanoid karakterekről van szó, ugyanakkor a torz végtagokban, a kicsavart testtartásokban és az elvadult tekintetekben mégis van valami poszthumán, szörnyszülöttekre, vagy különleges mesebeli állatokra hajazó.”
“Az egész sorozat játékos és könnyed(nek tűnő) módon ellenpontozza az anya-szerepre nehezedő terheket. A női alkotóknak a férfi művészekhez képest egyébként is nagyságrendekkel kevesebb zavartalan alkotó ideje az anyává válással drasztikusan csökken. “
“Érkezésünkkor rögtön a Nemmivoltunk crew spontán performansz délutánjába csöppentünk, melynek során a résztvevők a méltán elfeledett Hahota magazin vicceit dolgozták fel ének, vers, képrejtvény, happening és bioszínházi bábelőadás formájában.”
“Egy dolog biztos. Köztéren kiköpni a rágódat, már soha nem lesz olyan, mint rég.”
“Minden kívülállás, archaizálás ellenére fotómunkáinak és videokísérleteinek performatív jellege, „body artos” áthallásai, a nőiség performatív kifejezésének és konstruálódásának példái a hetvenes évek művészetében való jól informáltságról tanúskodnak.”
“Woodman munkáinak jellegzetessége az unheimlich, kísérteties hangulat, prousti melankólia, a titokzatos-rejtélyes atmoszféra, a mise-en-scene és a meztelen vagy kosztümbe bújtatott női test…”
“A művész is robot, más módon. Úgy, akkor is, amikor bőszen fest, fotózik, épít, farag, ír, művészetről gondolkodik, és akkor is, amikor látszólag csak él, nem csinál semmit, eszik, iszik, fekszik, be van tépve, tüntet, orrát túrja, sakkozik, piszoárt gyűjt.”