Előadásom tárgya az 1976-os Expozíció – fotó/művészet című kiállítás. A kiállítás elemzésén keresztül az előadás képet ad a hetvenes évek hazai konceptuális fotóhasználatának sajátosságairól és az azok körüli diskurzusokról, továbbá felvázolja ezek viszonyát a kortárs képzőművészeti fotóhasználat értelmezésének kontextusához.
Molnár Ágnes Éva a társadalmi nemi, hatalmi szerepekkel, a nemek közötti egyenlőtlenségekkel, az emberi jogokkal foglalkozik, miközben a fotográfia, a videóművészet és a performansz-művészet határait játékosan kezeli.
“A Hollandiában élő művész gyermeke születése után otthon maradva, csupán az alvási idők rövid félóráiban tudott az alkotással foglalkozni. Ezeket a röpke harminc perceket pedig arra használta, hogy valamelyik helyiségben, a rendelkezésre álló és őt körülvevő tárgyakból szobrokat épített…”