Egy otthon pillérei

Tárgyak, bútorok, dolgok, cuccok, emlékek, kacatok... De vajon mennyire határoznak meg minket a tárgyak, melyek körülvesznek minket? Az identitásunk részét képezik, és ezért van rájuk szükségünk, vagy egyszerűen csak megszokásból, netán a társadalmi konvenciók mentén gyűjtögetünk életünk során? A filozófia egyik legfrissebb és legelterjedtebb elmélete egészen más szempontból közelíti meg a kérdést; a tárgyorientált ontológia (OOO, azaz object-oriented ontology) legfontosabb tétele ugyanis az, hogy a tárgyak és élőlények rendszerét nem hierarchiában, hanem egyenrangú holisztikus rendszerben kezeli. Az elmélet alapvetően az ember és mindenfajta élőlény kitüntetett szerepét kérdőjelezi meg tárgyakkal teli világunkban, valamint a tárgyak autonómiáját és részleges hozzáférhetőségét hangsúlyozza. A tárgyorientált ontológia egészen odáig merészkedik, hogy az embert is tárgynak tekinti, amely csupán egyetlen objektum a többi tárggyal közösen alkotott, és nem hierarchiára épülő rendszerben. Az OOO másik fontos tézise a viszonylagosság, vagyis az, hogy a tárgyak a maguk teljességében megismerhetetlenek, így mindig csak egymáshoz képest értelmezhetőek. A tárgyak ugyan sokféleképpen kerülhetnek kapcsolatba egymással, ugyanakkor mindig csak bizonyos tulajdonságaikat mutatják az interakciók során, nem fedik fel teljes mibenlétüket.

Pontosan ezekről az interakciókról, valamint az ember a tárgyak rendszerében elfoglalt szerepéről szól Klenyánszki Csilla nemrég megjelent Pillars of Home (Egy otthon pillérei) című könyve. A photobook az azonos című és részben a Trapéz Galériában kiállított sorozat 98 darabját mutatja be, kiegészítve a művész rövid bevezetőjével. A 2016-2017 folyamán készült Pillars of Home fotósorozat olyan csendéleteket tartalmaz, amelyek a művész saját otthonában készültek, és mindössze harminc percig, a fotók létrejöttéig léteztek. De egyáltalán nem hétköznapi csendéletekről van szó. A képeken változatos használati és berendezési tárgyakból álló egyensúly-szobrokat látunk, melyek a művész lakásának valamelyik szegletében és a legtöbb esetben a padló és a plafon közé beszorítva képeznek efemer hidat a lent és a fent között. A kötet bevezetőjéből az is kiderül, hogy a sorozat elkészítése során a fent említett harmincperces időlimit nem pusztán koncepcionális döntés volt, hanem az anyai teendőkkel járó szükségszerűség.

A Hollandiában élő művész gyermeke születése után otthon maradva, csupán az alvási idők rövid félóráiban tudott az alkotással foglalkozni. Ezeket a röpke harminc perceket pedig arra használta, hogy valamelyik helyiségben, a rendelkezésre álló és őt körülvevő tárgyakból szobrokat épített, minél tökéletesebb egyensúlyi helyzet megteremtésére törekedve. Külön kihívást jelentett, hogy mindezt a lehető legnagyobb csendben kellett megtennie, hiszen amennyiben összedőlt az adott installáció, úgy a fotónak és az alvásnak is annyi volt. Ebből a szempontból egy egyszemélyes performansz dokumentációjának is tekinthetők az elkészült fotók.

A három hónap alatt készült sorozat első darabjain először csak tárgyegyüttesek, később megszemélyesített, fura lényekre hajazó tárgycsoportok jelennek meg, majd a könyvben tovább lapozva egyre többször bukkan fel a művész maga is. Ugyanakkor egyáltalán nem önportrékról van szó. A tárgyorientált ontológia felvetését teljes mértékben megvalósítva Klenyánszki az egyensúly-szobrok elemei közé beolvadva, az installációk elemeként jelenik meg. Sok esetben csak egy-egy végtagot látunk, máskor hátulról, vagy szőnyeggel letakarva, alig vehető ki az eltárgyiasított emberalak és csupán a kötet legvégén kap itt-ott központibb szerepet. A szintén képzőművész Bogyó Virág által tervezett photobook összesen nyolc fejezetből áll, amelyek felosztása nem tematikus, inkább az időbeliség jelenik meg szervezőelvként. A fejezeteknek nincs címe, a tagolást a színekkel kódolt oldalak adják. A designban megjelennek a Klenyánszki által a fotókon is szívesen használt tiszta színek, a könyv közepén pedig visszaköszön a borító narancssárgája. A saját kiadásban készült photobook méretét és terjedelmét tekintve igazán jól kézreáll, ugyanakkor a kötet felén kissé túllapozva találunk 16 oldalt, amely lényegesen vastagabb papírral készült, mint a könyv többi lapja, kizökkentve minket a tökéletes egyensúlyi helyzetek tanulmányozásából, emellett érzékeltetve a szobrok törékenységét.

A Pillars of Home sorozat ugyan már többször és több formában installálva volt látható különböző hazai és nemzetközi kiállításokon, mégis bátran kijelenthető, hogy a photobook formátumban talált rá a megfelelő médiumra. A 148 oldalas terjedelem lehetővé teszi a sorozat minden darabjának cseppet sem zsúfolt bemutatását és teret enged a sokszor valóban meghökkentő installációk és performatív helyzetek részletes analizálásának, az azokban való elmélyedésnek, valamint az egyensúlyi helyzetek megfejtésének. A könyvformátum, ezen belül is a képek egymásutánisága és a kiadvány tagolása pedig egy olyan plusz narratívát kölcsönöz, amelynek köszönhetően szinte kerek történetté állnak össze a sorozat egyébként önmagukban is működő darabjai.