A 2024-ben készült I Am Martin Parr című dokumentumfilm különleges utazásra hívja a nézőket Anglián keresztül, bemutatva Martin Parr életét és munkásságát. Lee Shulman rendező filmje feltárja Parr világát, aki képeivel évtizedek óta provokálja és elgondolkodtatja a közönséget.
Január 18-tól a SkyShowtime kínálatában is megtekinthető a Motorosok (The Bikeriders) című film, amely Danny Lyon ikonikus fotósorozata alapján készült. A film az 1960-as évek Chicagójában játszódik, és egy fiktív motoros klub, a Vandálok felemelkedését és átalakulását mutatja be.
82 éves korában, 2025. január 13-án elhunyt Oliviero Toscani, olasz fotográfus, akinek neve a Benetton sokkoló reklámkampányaival forrt össze az 1990-es években. Toscani munkássága komoly hatást gyakorolt a vizuális kultúrára, és a reklámot mint művészeti formát új szintre emelte, miközben heves vitákat váltott ki szerte a világon.
A nemzetközi szinten is elismert magyar képzőművész, Maurer Dóra (1937) egyik híres alkotásának újragondolt verziója szerepel a Franz Ferdinand skót rockegyüttes legújabb Human Fear című albumának borítóján. A zenekar vizuális világát meghatározó fotó – amely a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében is megtalálható – Maurer ikonikus Hét fordulat című önarcképsorozatának egyik darabja, mely az egyedi geometriai formáival és színvilágával tökéletesen harmonizál a zenekar kreatív elképzeléseivel.
A hagyományteremtő, 2019-ben elindított szavazás után idén is arra voltunk kíváncsiak, hogy a fotográfiához köthető szakemberek véleménye alapján melyek voltak 2024 legfontosabb hazai fotókiállításai. A lista élén ezúttal egy olyan tárlat áll, amely a magyar fotóművészet globális elismertségét hangsúlyozza.
A Thames & Hudson kiadásában megjelent kötet hiánypótló kísérletet tesz a fotográfia történetének bemutatására, amely a fotográfus és a fotóalany közötti összetett együttműködésre összpontosít. A Collaboration célja, hogy egy olyan potenciális fényképezéstörténetet kínáljon, amely eltér a domináns, egyéni fényképészek és a technikák történetétől, a kollaboráció anyagi, gyakorlati és politikai körülményeinek tanulmányozása révén.
2024-ben közel 300 ezren olvasták a Punkt.hu online fotográfiai magazint, amely fennállásának 5. évfordulóját ünnepelte. A naponta frissülő tartalmak nemcsak széles közönséget értek el, hanem hozzájárultak ahhoz is, hogy a Punkt a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplője legyen.
2019-ben a mexikói Nemzeti Hangkönyvtár egy régi rádióműsorból származó hangfelvételt hozott nyilvánosságra, amelyről feltételezik, hogy Frida Kahlo hangját örökítette meg. A spanyol nyelvű felvételen egy női hang Diego Rivera külsejét és jellemét írja le, az 1950-es évek elején készült az El Bachiller című rádióműsor számára, amely híres mexikói írókat és művészeket mutatott be; valószínűleg 1953-ban vagy 1954-ben vették fel, ám csak Frida Kahlo halála után, 1955-ben sugározták először. A mexikói hatóságok szerint a felvétel lehet az egyetlen fennmaradt hanganyag Kahlo hangjáról, aki maga soha nem hagyott hátra hivatalos hangfelvételt.
A Vatikán, a Microsoft és az örökség digitalizálásával foglalkozó Iconem cég között létrejött együttműködés során eddig nem látott léptékű örökségvédelmi dokumentációs és digitalizációs projekt valósult meg 2024 novemberére, melynek során a Szent Péter-bazilikáról 400.000 nagy felbontású fényképet készítettek drónok, kamerák és lézerek segítségével.
Új dokumentumfilm mutatja be Ernest Cole életét és munkásságát, aki a dél-afrikai apartheid időszakának egyik legfontosabb fotográfusa volt. A film Cole ikonikus képein és életútján keresztül tárja fel az elnyomás hatásait, miközben eddig nem látott anyagokat is megoszt a közönséggel.
Frida Kahlo nevét világszerte éppen úgy ismerik, mint szülőországában, Mexikóban. Az alkotó édesapja, Guillermo Kahlo neve azonban kevéssé van jelen a nemzetközi köztudatban, annak ellenére, hogy Mexikó egyik legelismertebb és legfoglalkoztatottabb fotográfusa volt a 20. század első évtizedeiben. Munkái Frida művészetére is nagyban hatottak, illetve sok fénykép őrzi az alkotó viharos életének fejezeteit is.
A Kék Ház Frida Kahlo és Diego Rivera közös szándékának köszönhetően vált múzeummá, amely 1958-ban nyitotta meg kapuit, négy évvel Frida halála után. A múzeum nem csupán Frida otthonát és műhelyét őrzi, hanem életének és művészetének mélységeibe is betekintést nyújt. Perla Labarthe Álvarezzel, a múzeum igazgatójával beszélgettünk Frida Kahlo évtizedekig elzárt fotógyűjteményéről, amely 2025. január 12-ig a Mai Manó Házban tekinthető meg.
Ezekben a percekben jelentették be a 2024-es Paris Photo–Aperture PhotoBook Awards nyerteseit, amely a fotókönyvek szerepét ünnepli a fotográfia történetében. Idén a Paris Photo-Aperture PhotoBook Awards díjra 940 könyv érkezett a világ ötvenkilenc országából, köztük kiemelkedő alkotások Argentínából, Japánból, Indonéziából, Új-Zélandról és más országokból. Szeptember 18-20-án a zsűri New Yorkban találkozott, ahol három napon át vizsgálta és mérlegelje a beérkezett pályaműveket, és végül egy harmincöt címből álló szűkített listát állított össze.
Az amerikai és a nemzetközi független film megkerülhetetlen alkotója, Jim Jarmusch kreatív megnyilvánulásai régóta túlmutatnak a mozi médiumán. Képzőművészeti tevékenysége 2021-ben vált szélesebb körben ismertté, miután az Anthology Editions kiadó gondozásában megjelent fotóalapú munkáit tartalmazó Some Collages című monográfiája. Mindeközben Jarmusch idén novemberben a Paris Photo vendége lesz annak apropóján, hogy a szürrealizmus születésének századik évfordulóján Man Ray négy rövidfilmje restaurált kópájához az amerikai rendező SQÜRL nevű formációja készített zenét.
Az elmúlt évtizedben több kiadvány is megjelent, amely a fotográfia történetében mellőzött női művészek életművét eleveníti fel. Így került újra a köztudatba az osztrák-brit fényképész Edith Tudor-Hart is, akinek pályafutását korábban erősen beárnyékolták kommunista kapcsolatai és tevékenységei. Az Egyesült Királyság Kew-i Levéltárában több száz aktát őriznek róla, mivel elkötelezett kommunista, és szovjet kém volt, ami miatt évekig megfigyelték. Erős baloldalisága miatt sokáig nem foglalkoztak vele, ám egy új londoni kiállítás most kísérletet tesz arra, hogy Tudor-Hart 25 éves munkásságát új kontextusban vizsgálja.