Emese Tóthová legújabb sorozata a felnőttkori játékosságot vizsgálja, és annak a helyzetnek a fontosságára hívja fel a figyelmet, amely megengedi, hogy tét nélkül játsszunk, kísérletezzünk, kizökkenve a hétköznapi cselekvésekből. A játék ugyanis egy mentális állapot, nem csak a célja és a kézzelfogható hasznossága a lényeg, hanem a ránk gyakorolt hatása is.
A veszprémi Művészetek Házában, a Dubniczay-palotában 2024. október 6-ig látogatható a Rettentő gondolatok boltja (és a Jó gondolatok terme) című kiállítás, ahol Can Togay mesterséges intelligencia segítségével generált alkotásait mutatják be.
Az Unseen Photo Fair 2024. szeptember 19 és 22. között kerül megrendezésre, immár tizenkettedik alkalommal Amszterdamban. Az esemény a kortárs fotográfia egyik legfontosabb nemzetközi találkozóhelye, ahol művészek, gyűjtők, kurátorok és művészetkedvelők találkoznak, hogy felfedezzék a fotográfia legújabb irányzatait és tehetségeit.
A Praha Kunsthalle október 28-ig látogatható Lucia Moholy: Exposures című retrospektív kiállítása arra tesz kísérletet, hogy egy feltűnően mellőzött fotográfiai életmű végre elfoglalja méltó helyét a művészettörténeti kánonban; az alkotó emléke pedig végre kilépjen az egykori férj, Moholy-Nagy László alakjának árnyékából.
Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Black and White Photo Awards versenyét, amely a fekete-fehér fényképezést ünnepli. Az évenként meghirdetett művészeti pályázat évről évre egyre több nevezőt vonz, a mostani versenyre már közel 5000 fénykép érkezett a világ különböző pontjairól. A művészeti verseny fejlődését jól mutatja, hogy idén komolyabb pénzdíjakat osztanak ki az új szponzoroknak köszönhetően, illetve egy új különdíjat is létrehoztak, amelyet egy magyar fotográfus nyert el. A korábbiakhoz hasonlóan a zsűri augusztus 19-én, a fotográfia világnapján hirdette ki idei nyerteseit.
Simonyi Antal a XIX. századi Magyarország egyik legjobb és legnagyobb formátumú fényképésze volt. Nem véletlen, hogy a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum elsőként az ő munkásságát mutatta be 1992-ben. A róla készült katalógussal indult útjára 50 kötetes sorozatuk, amelyben kiemelkedő magyar fényképészek munkásságát mutatták be. A művész most visszatért Kecskemétre egy új kiállítással, amely reményeink szerint ugyanolyan gazdagsággal, körültekintéssel mutatja be az életmű kiemelkedő pontjait, mint annak idején.
Idén ősszel a Tate Britain a The 80s: A Tate Britain Photographing Britain című kiállításon közel 350 fényképet és eredeti archív anyagot mutat be a korszakból, és azt vizsgálja, hogy a fotográfusok hogyan reflektáltak képeiken az őket körülvevő társadalmi, politikai és gazdasági változásokra. A kiállítás a korszak mindennapjain felül figyelmet irányít arra is, hogy a fénykép, mint médium hogyan vált a társadalmi reprezentáció eszközévé ebben az időszakban. A The 80s: Photographing Britain tárlat 2024. november 21. és 2025. május 5. között várja látogatóit a brit művészeti múzeumban.
A családi archívum fényképei, mint egy rejtély hiányzó elemei szövik a múlttal tovább a jelent.
Ahogy a “balatoni aranyhíd” összeköti a két partot, úgy keresem én is az átjárást múlt és jelen között. Azt képzelem, ez a fénysugár, amely minden napnyugtakor megjelenik a víz felszínén, utat nyit oda, ahol az ősök laknak. Látható, mégis tapinthatatlan, visszatérő, mégis megismételhetetlen, örök és örökké változó. Mesebeli, mégis igaz.
Nemrég ismertették a 2007 óta megrendezésre kerülő iPhone Photography Awards idei nyerteseinek listáját. A tizennégy különböző műfajban és témában meghirdetett, kezdetektől nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó díj Travel kategóriájának harmadik helyezettje a magyar Somogyi Gyula lett.
Emmanuel Rosario 2020-ban indult sorozatában a New York-i modern punk közösséget dokumentálja, bemutatva a punk kultúra 21. századi átalakulását. A sorozat célja, hogy megörökítse a punk szubkultúra jelenlegi állapotát, és megmutassa, hogy hogyan maradt fent ez a lázadó szellem napjainkban is. A felvételek a punkok mindennapi pillanatait ábrázolják, bemutatva e szubkultúra életének minden aspektusát. Rosario munkája reflektál a punk mozgalom eredeti eszméire, miközben bemutatja, hogyan alakult át a mozgalom az évek során, alkalmazkodva az új társadalmi és kulturális környezethez. Rosario számára a punk kultúra nem csupán egy zenei irányzat, hanem egy életforma és identitás.
A Cortona On The Move az egyik legnagyobb olasz rendezésű nemzetközi fotográfiai fesztivál, az eseményt 2011 óta minden évben a toszkániai Cortona városában rendezik meg. Az idei, 14. fesztivál középpontjában a testábrázolás áll, amely már a fotográfia kezdeti időszakától kezdve kiemelt jelentőségű téma volt. A kiállított munkák egyaránt reflektálnak a test sebezhetőségére, vagy éppen erejére, illetve a testábrázolások sokféleségére, számos alkotó a test esztétikáját és megfigyelhetőségét, mások enigmatikus, rejtett, aspektusait tárják fel. A Cortona On The Move – Body Of Evidence kiállításai november 3-ig várják a látgatókat.
Az agyrázkódás zavarba ejtő hirtelenséggel dúlta fel az életemet, mintha valaki lekapcsolta volna a villanyt egy nyüzsgő szobában. Ezután következett az elszigeteltség időszaka, a saját vonakodó bezártságom a montreali lakásom sötét tereibe. Itt, ebben az önmagam által megszabott elzártságban voltam kénytelen szembesülni nemcsak sérült agyam fizikai korlátaival, hanem magával a mulandóság természetével is.
A főként Szaharától délre fekvő afrikai országokból származó, gyakran jogi státusz nélkül élő, havi néhány száz euróból tengődő nők házi készítésű ételeket kínálnak az arra járóknak, amelyeket vagy otthonukban, vagy a helyszínen főznek. Egy csoportjuk összefogott, hogy a közösség és a gondoskodás jegyében közösségi étkeztetést indítson. Ők a „Grigny mamái”. Mint gondoskodó matriarchák, családjukat és közösségüket a vállukon hordozzák, és helyi ikonná váltak.
Egyszerűbben fogalmazva, ez a projekt a barátságról és a támogatásról szól. Azokról a csendes lázadásokról, amelyek bennünk zajlanak, és amelyek remélhetőleg elismerésre találnak a saját békénk érdekében. Pillar elmondta nekem, hogy már akkor, amikor először találkoztunk, érezte a jelenlétemet és a spirituális kétségbeesésemet; saját otthontalanságomat önmagamban.
Érdekes módon a házasságunk témaként való felhasználása „meta” élményként szolgál számunkra; a sorozat elkészítése a házasságunk szerves részévé vált. Amikor előveszem a fényképezőgépet, hogy dokumentáljam a közös életünket, az önmagát tükröző tükörré válik. Ebben az értelemben sorozatom a fotográfia lényegére tapint.