A Sony World Photography Awards (SWPA) január 27-én tette közzé a 2026-os diák- és ifjúsági versenyek tíz-tíz döntősének névsorát. A rangos nemzetközi pályázat idén már 19. alkalommal zajlott, és több mint 430.000 nevezés érkezett rá a világ több mint 200 országából. A két kategória a pályájuk elején járó, kiemelkedő tehetségű fiatal fotográfusokra irányítja a figyelmet.
A pankráció szó hallatán mindenkinek mást dob fel a képzelete: látványos, túljátszott erőszakot, gyerekkori tévés emlékeket, giccses jelmezeket vagy éppen egy „nem igazi” sportot. Ritkábban gondolunk rá összetett vizuális rendszerként, fegyelmezett testi gyakorlatként vagy kollektív történetmesélésként. A Borsos Mátyás és Horesnyi Máté alkotópáros I Hear No Bell című fotósorozata éppen ezekre a vakfoltokra világít rá. A fekete-fehér képek a ringet színpaddá alakítják, ahol a koreografált küzdelmek, a testre írt karakterek és az erőszak performatív gesztusai egy komplex kulturális nyelv részeiként jelennek meg. A sorozat apropóján a két alkotóval a pankráció hazai történetéről, technikai sajátosságairól és arról beszélgettünk, miként válhat egy sokáig félreértett műfaj a kortárs vizuális gondolkodás releváns terepévé.
Looking at LIFE címmel nyílt kiállítás a New York-i Staley-Wise Galleryben a LIFE magazin első száma megjelenésének 90. évfordulója alkalmából. A tárlat a 20. századi amerikai fotográfia egyik legmeghatározóbb médiuma, a LIFE magazin vizuális örökségéből válogat. A 2026. február 21-ig látható tárlat a magazin és az alkotók archívumaiból származó felvételekkel idézi fel azt a korszakot, amikor a LIFE képriportjai milliók számára közvetítették a világ eseményeit: a nagypolitikától és tudományos áttörésektől egészen a mindennapi élet intim pillanataiig.
Életének 95. évében elhunyt Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész, a gyászhírt a család pénteken közölte az MTI-vel.
Timothy H. O’Sullivan (1840–1882) mindössze alig több mint egy évtized alatt írta be magát a fotográfia történetébe, mégis az amerikai polgárháború és a vadnyugat legmeghatározóbb képei fűződnek a nevéhez. A bátor és könyörtelenül realista látásmóddal dolgozó ír származású fotográfus egyszerre volt haditudósító, felfedező és úttörő, aki képein nem romantizálta, hanem leleplezte a tájat, az embereket és a kort, amelyben élt. Rövid élete ellenére munkássága ma is mérceként áll a fotótörténetben.
A Cleveland Museum of Art izgalmas új ArtLens AI: Share Your View eszközt mutatott be, amely mesterséges intelligencia segítségével köti össze a látogatók saját fotóit a múzeum online gyűjteményével, így akár egy mai privát turistafotó is párba állítható egy több száz éves műalkotással. A projekt jól illeszkedik abba az online gyűjtemény- és digitális innovációs stratégiába, amely az intézmény célja, hogy a művészetet ne csak fizikailag, hanem virtuálisan is megtapasztalhatóvá és személyessé tegye.
Eve Arnold a 20. századi fotográfia egyik legérzékenyebb és legkövetkezetesebb megfigyelője volt: a Magnum első női tagjaként ugyanazzal az empátiával fordult Hollywood sztárjai és a társadalom peremén élők felé. A berlini F³ – Space for Photography nagyszabású kiállítása most azt az életművet mutatja be, amely Marilyn Monroe ikonikus portréin túl a szegénység, a politika, az identitás és az emberi méltóság kérdéseit is következetesen vizsgálta.
Alexander Gardner neve többnyire Abraham Lincoln portréiról és az amerikai polgárháború csataterein heverő holttestekről emlékezetes; az amerikai fotográfus munkássága azonban messze túlmutat az egykori hadszíntereken. Martha A. Sandweiss történész legújabb kötete, a The Girl in the Middle Gardner egyetlen, 1868-ban készült felvételén keresztül mutatja be, hogy miként képes a fotográfia egyszerre megőrizni és elfedni a múlt számos fragmentumát.
