A 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz kapcsolódó, a romeltakarítási munkákat megörökítő, korábban soha nem látott képek kerültek elő nemrég, egy ház adásvételekor. A digitális felvételeket tartalmazó CD-k nem voltak jó állapotban, és csak a szerencsének köszönhető, hogy ennyi idő után részlegesen helyre tudták állítani a tartalmukat, és megmenteni 2389 fotót.
A képeket Dr. Jonathan Burgess digitális archivátor találta, aki munkatársával, Jason Scottal együtt, aki a világ egyik legnagyobb digitális archívumának, az Internet Archive-nak a munkatársa, a különböző, mára már elavult analóg- és digitális médiumok tartalmának archiválásával foglalkoznak. A CD-k adatainak helyreállítását, speciális szoftver segítségével Jason Scott végezte el, majd töltötte fel a megmentett anyagot Flickr-oldalára. Nem tudni, pontosan hány CD-t találtak, és azt sem, mennyit tudtak megmenteni, elmondásuk szerint, elég nagy arányban mentek tönkre a hordozók, adatok.
Az átlagos CD-R-el kapcsolatban persze az a csoda, hogy 18 év után részlegesen ugyan, de hozzáférhető marad, mivel élettartama 8-10 év, nagy jóindulattal, mert már egy 5 éves lemez megnyitásával is gondok akadhatnak. Hacsak nem speciális, 24 karátos aranyat tartalmazó, archiváló CD, amely akár 200 évig is biztonsággal tárolhatja az adatokat. A megmentett képek egyike szinte drámai illusztrációja az adatvesztésnek, a kép eltörlődésének, mivel a fotó egyik fele hiányzik, nem volt visszaállítható teljes egészében.
A képeket egy máig azonosítatlan építőmunkás készítette 2001. október 4-18. között, egy kompakt, 3 megapixeles Canon PowerShot G1 fényképezőgéppel. A 2389 kép átnézésekor természetesen senki se várjon, mondjuk Joel Meyerowitz: „Aftermath” című híres sorozatához hasonló élményeket. Már az is figyelemreméltó, hogy egy a terület megtisztításával, helyreállításával, romeltakarítással foglalkozó munkás ennyit fotózott, mert sok esetben rejtélyes a képkészítés célja.
Nem tudni, mit szeretett volna dokumentálni, a képek nagy része, ismétlődve magukat a munkagépeket örökíti meg, a munkásokat, vagy épp a romok, épületrészek, szerkezeti elemek káoszát. Mégis, a sokszor életlen, nem színhelyes, véletlen, meghökkentő, de ezért nemegyszer izgalmas képek, és ezek mennyisége hibátlanul testközelbe hozza, hogy szinte érezzük az állandó füstszagot, port, ennek az óriási területen végzett sziszifuszi munkának a fárasztó, mégis heroikus monotonitását. A katasztrófa utóéletének mindennapjait.
Egyetlen felvétel van, ami majdnem olyan, mint egy Lee Friedlander önarckép, amelyen látjuk magát a fotóst is, pontosabban az árnyékát. Ez minden, amit róla tudunk.
(via BBC)
