Felfedezték Kati Horna magyar származású fotós elveszettnek hitt negatívjait

Kati Horna magyar származású mexikói fotográfus sokáig elveszettnek hitt spanyol polgárháborús negatívjait fedezték fel az amszterdami Társadalomtörténeti Nemzetközi Intézetben (International Institute of Social History (IIHS)).  A 48 dobozban 522 negatívot tartalmazó lelet fontos adaléka és kiegészítője lehet Robert Capa, Gerda Taro és David Chim Seymour ugyancsak a polgárháború alatt készített felvételeinek, és mindenképpen jelentős forrása a történelmi kutatásoknak.

Almudena Rubio művészettörténész és az intézet digitalizálási projektjének munkatársa szerint, aki az anyagot megtalálta, a fotók, ellentétben az Capa, Taro, Seymour képeivel, nem a harctéren vagy csata közben készültek, hanem inkább a hátország, vagy éppen a harcok szüneteinek mindennapi életét örökítik meg, emellett figyelmet fordítanak a női sorsokra, bár kisebb hangsúllyal, mint a fotós Spanyolországban maradt hagyatéka. A képekből az EL País közölt párat.

Az anyag igen kalandos úton került az IIHS-ba. Horna az 1936-37-es években, még lánykori nevén, Deutsch Katiként két anarchista szervezet, a Nemzeti Munkásszövetség (National Confederation of Labor (CNT)) és az Ibériai Anarchista Föderáció (Iberian Anarchist Federation (FAI)) propagandaszolgálatának dolgozott. Munkáját elvei vezérelték, és dokumentálási, nem kifejezetten művészi szándék. A polgárháború bukása után Kati Horna férjével együtt menekülni kényszerült, archívumának egy részét, 250 negatívot magával vitte, amit később, 1983-ban eladott a spanyol államnak, és ami jelenleg Salamancában, az Emlékezettörténeti Dokumentációs Központban (Documentation Center of Historical Memory (DCHM)) van. A negatívok nagyobbik hányadát a CNT menekítette ki Barcelonából 1939 áprilisában, egy nagyobb archívum részeként, amely anyag Párizson, Harrogate-en, Oxfordon át csak 1947-ben került Amszterdamba, az IIHS-be. Az IIHS vezetője, Henk Wals szerint azért, hogy az akkoriban semleges, ám kisvártatva a nácik által megszállt Hollandiában nehogy rossz kezekbe kerüljön és megsemmisítsék. Az archívum a CNT letétjeként évtizedekig nem volt nyilvános, nem volt kutatható, csak Franco 1975-ös halála, és a CNT legalizálása nyitotta meg az intézetben a fadobozokat. Ekkor kezdték feldolgozni, leírni azok tartalmát. Valószínűleg kevéssé voltak felkészülve a fotóanyagok, negatívok rendszerezésére, így ezek tartalma csak most kerülhetett napvilágra.

Almudena Rubio szerint a közeljövőben kiállítást, majd publikációt szeretnének a megtalált anyagnak. A negatívok tulajdonjoga azonban jó pár kérdést felvet. Kati Horna 1983-ban, amikor eladta a nála lévő negatívokat, azt feltételezte, hogy a Spanyolországban maradt rész megsemmisült, elveszett, de kifejezte, hogy munkáját a spanyol embereknek kell használniuk, és az a spanyol kulturális örökség része. Jelenleg elkezdődtek a tárgyalások a spanyol kulturális minisztérium és az IIHS között, milyen formában is egyesíthetnék a hagyaték két részét, azaz, hogyan kerülhetnének vissza Spanyolországba az amszterdami negatívok. Felmerült a digitális fájlcsere is, az, hogy az amszterdami IIHS átadja a nála lévő 522 negatív digitális másolatát a salamancai DCHM-nak, és viszont, a salamancaiak a náluk lévő 250 negatív másolatát az amszterdamiaknak. Nem mellesleg, a CNT-FAI archívumban egy újabb anyagot, egy lengyel, az anarchoszindikalistákhoz tartozó fotográfusnő, Margaret Michaelis munkáit is sikerült azonosítani.

Kati Horna (1912 – 2000) kevésbé ismert név a magyar fotótörténetben, holott Pécsi József műtermében tanult fotózni. De relatíve korán, 1932-ben elköltözött Magyarországról Párizsba, majd a későbbiekben, hosszú pályája során Spanyolországban, majd ismét Franciaországban, utána az Amerikai Egyesült Államokban élt, míg végül Mexikóban telepedett le férjével, ahol is a szürrealista fotográfia jeles képviselője lett. Remélhetően a mostani lelet fellendíti a Kati Horna-kutatást, és egy teljesebb képet rajzol erről az igen érdekes fotográfiai életműről.