Menü

Meghalt Robert Frank, a fotográfia egyik legnagyobb alkotója

10 • 09 • 19

Hétfőn, a kanadai Invernessben, 94 éves korában meghalt Robert Frank, az egyetemes fotográfia egyik legnagyobb alkotója, aki, főként The Americans című albumával kitörölhetetlen nyomott hagyott a 20. századi fotográfia történetében.

Robert Frank 1924-ben született Svájcban, és életrajza alapvetően a szakmájához, hivatásához kötődik, mindig fotós akart lenni. Már korán grafikai és fotográfiai tanfolyamokat végzett, majd 1946-ban, 22 évesen elkészítette első fotókönyvét a 40 fotos-t. 1947-ben emigrált az Egyesült Államokba, hogy ott a továbbiakban alkalmazott fotósként tevékenykedjen, főleg a divatfotó műfajában. Egy rövidebb hazatérést követően, amikor is 1949-ben, a svájci Camera magazin közölte Frank pár fotóját, az első áttörést az Edward Steichennel való találkozás hozta, aki beválogatta Frank képeit az 51 American Photographers kiállításra, amely a MoMA-ban került megrendezésre. 1955-ben ugyancsak Steichen beválogatta hét fotóját a kor egyik legnagyobb, legmeghatározóbb, kilenc milliós látogatottsággal büszkélkedő fotográfiai kiállítására a The Family of Man-re.

0103

Peter Hale: Allen Ginsberg and Robert Frank, Bleeker Street, New York City, August 1986. © allenginsberg.org

Még ugyanebben az évben Frank megkapja a Guggenheim ösztöndíjat, és elindul majd két évig tartó fotográfiai felfedezőútjára Amerikában, amelynek végeredménye 28 ezer fotográfia lesz, amelyekből 83 kerül a The Americans című albumába, amely a visszafogottabb értékelések szerint is megváltoztatta a fotográfiát.

Az album kiadásának sorsa azonban kalandos. Frank, nem először pályája során, olyan mértékben szakított kora fotográfiai szokásaival, szellemével, hogy könyvének elsőre nem talált Amerikában kiadót. A kötet 1958-ban, Párizsban, a Robert Delpire kiadónál jelent meg, mégpedig igen exkluzív formában, hiszen Frank képei Simone de Beauvoir, Erskine Caldwell, William Faulkner, Henry Miller és John Steinbeck szövegeinek kíséretében jelentek meg. Az irodalmi, filozófiai élet hamarabb felismerte a fotós tehetségét, mint saját szakmája.

Az amerikai áttörés azonban csak egy évet késett. 1959-ben a Grove Press-nél jelent meg az album, igaz, a francia kiadás szövegei nélkül, viszont Frank barátja, Jack Kerouac bevezetőjével.

Mint minden radikális mű, ennek sikere is az idővel érett csak meg. Elsőre vegyes, inkább negatív kritikák kísérték. Nehezen fogadták el Frank fotóinak iróniáját, kíméletlen nyersességét, illúziótlanságát, spontaneitását, azt, hogy nem törekedett a technikai tökéletességre, sok esetben homályosak, életlenek, szemcsézettek voltak a képek, és egy nem túl vonzó, sötét, rasszista Amerika hétköznapi arcát, annak ürességét mutatták meg.

0103

Robert Frank: Parade – Hoboken, New Jersey, 1955. © Christie’s

Frank a következő években elhallgat, mint fotográfus, úgy érezve, elmondta, amit a médiummal akart, és experimentális filmeket készít, a fontosabbak: Pull My Daisy (1959), Me And My Brother (1965/68),  Candy Mountain (1988). Egyik nevezetes dokumentumfilmje a Cocksucker Blues, amelyet 1972-ben a Rolling Stones amerikai turnéjáról készített, és ami olyan kíméletlenre, realistára sikerült - mivel a színfalak mögött is forgathatott és bemutatta a zenekar mindennapi életét, cinizmusát, mérhetetlen alkohol- és drogfogyasztását -, hogy a zenekar bírósági végzéssel kvázi betiltotta annak forgalmazását, vetítését. Pontosabban kikötötték, hogy csak az alkotó személyes jelenlétében mutathatják azt be. Így, pár szűkkörű vetítésen kívül a nagyközönség először csak 2012-ben láthatta, egy fesztiválon a MoMA-ban.

A fotóhoz a ’70-es években tért vissza The Lines of My Hand (1972) albumával. A fotókon Frank megint mást csinál, mint amit várható lenne tőle a The Americans után. A könyv egyfajta napló, önéletrajz, de egy végtelenül reflektált formában, kollázsokkal, és különböző módon alakított, módosított, sok esetben narratív, filmes hatásokat mutató, filmes nyersanyagokat, emellett szövegeket is felhasználó, képekbe író fotográfiákkal. Frank második korszaka ismét újraírja nem pusztán saját életművét, de a fotográfiát is. 1994-es, Moving out című retrospektív kiállítása a washingtoni National Gallery of Art-ban ismét a művészet egyik fontos eseménye volt.

Robert Frank élete végéig alkotott, újabb és újabb figyelemreméltó munkáit, könyveit, a korábbiakkal együtt a Steidl könyvkiadó adta ki méltó teljességgel.

0103

Robert Frank: Sick of Goodby's, Mabou, 1978. © Christie’s