A Magyar Fotóművészek Szövetsége 2017-ben alapította meg fotográfiai ösztöndíjprogramját, mellyel a felsőoktatásban tanuló hallgatók fotográfusi alkotómunkáját támogatja. Az ösztöndíj célja, hogy elősegítse a hallgatók művészeti tevékenységét, támogassa elképzeléseik megvalósítását. Az ösztöndíj egy teljes évre szól, a pályázati év után csoportos beszámoló-kiállításon mutatják be az elkészült alkotásokat. Az ösztöndíjat évente maximum három fő kaphatja meg; az alapítás óta összesen 10 fő vett részt az ösztöndíjprogramban. A korábbi ösztöndíjasok munkáit itt lehet megtekinteni.
Balogh Viktória: UNKNOWN
„Minden fénykép egy-egy memento mori. Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának. Minden fénykép – éppen mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.” (Susan Sontag: A fényképezésről)
Balogh Viktória 2019-ben végzett a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán fotográfia mesterszakon. Az UNKNOWN sorozat – mely mestermunkája volt – az emlékműállítás témájával és a ránk maradt tudások átörökítésével és fennmaradásával foglalkozik. A sorozat kiindulópontja a Monolit című kép, melyhez egymásra halmozott lexikonokat épített az alkotó és örökítette meg fotó formájában. A kép Földényi F. László tanulmánya után kapta a Monolit címet, tisztelgésként a könyvek létrehozói előtt.
„Az Unknown című sorozatomban az emberiség őskorában létrehozott és máig fennmaradt misztikus és kultikus monolit formát hoztam párhuzamba a tudás, illetve „elveszett tudás” továbbhagyományozásának kérdése mentén egy kortárs jelenséggel, a könyvformátumú lexikonok elavulttá válásával. Az, hogy ma már mindenki számítógépen és interneten keresztül néz utána az őt foglalkoztató kérdéseknek, nem csak a könyvformátumú lexikonok jövőjét kérdőjelezi meg, hanem általában véve a könyvek szerepét, illetve azt, ahogyan gondolkodunk a világról.
A sorozatban a Monolit lexikonjaihoz hasonlatos tárgyakat kerestem, amelyek szerepe az emberiség fejlődésével, változásával nagyban átalakult, új formát öltött. A felsorakoztatott monolit formára emlékeztető tárgyak – melyeket eredeti környezetükből kiragadva ábrázoltam –, egy adott korra jellemző gondolkodásmód jelképei voltak, ám mára diszfunkcionálissá váltak. Az anyagszerűségük és a formájuk azonban visszautal arra a funkcióra, amit betöltöttek, legtöbbjüket egyszerű mechanikus szerkezet vagy maga az emberi kéz hozta létre.”
