Fókuszban az MFSZ-ösztöndíjasok: Vadászi Zoltán
20 • 08 • 17Punkt
Fókuszban az MFSZ-ösztöndíjasok: Vadászi Zoltán
A Magyar Fotóművészek Szövetsége 2017-ben alapította meg fotográfiai ösztöndíjprogramját, mellyel a felsőoktatásban tanuló hallgatók fotográfusi alkotómunkáját támogatja. Az ösztöndíj célja, hogy elősegítse a hallgatók művészeti tevékenységét, támogassa elképzeléseik megvalósítását. Az ösztöndíj egy teljes évre szól, a pályázati év után csoportos beszámoló-kiállításon mutatják be az elkészült alkotásokat. Az ösztöndíjat évente maximum három fő kaphatja meg; az alapítás óta összesen 10 fő vett részt az ösztöndíjprogramban. A következő hetekben az ő munkáikból láthatnak egy-egy válogatást a Punkt olvasói.
Vadászi Zoltán: 1 / 0
Vadászi Zoltán fotográfus 2012-ben orvosbiológiai mérnökként végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, 2017-2019 között a Kaposvári Egyetem fotográfus mesterhallgatója volt. 1/0 című sorozatában Vadászi az objektív valóság megkérdőjelezhetőségével foglalkozik, az ember és az ember testében zajló folyamatok közötti viszonyt vizsgálva, s ehhez a diagnosztikai képalkotás során használt orvostechnikai képalkotó- és képelemző eszközöket alkalmazza. Az 1/0 kérdésfelvetései az orvostudomány és a fotográfia határterületeit, ezek közös metszetének perceptuális kérdéseit érintik és a párhuzamos valóságok problémakörét is tematizálják.
Az objektív valóság létezésének vizsgálata több tudomány- illetve művészeti terület központi kérdésfelvetése, a filozófia, a kvantumfizika és a fotográfia is kutatja – a valóság relativitását hangsúlyozva – a megfigyelő szerepének fontosságát, aki szelektál a parallel valóságok közül, és kiemel közülük egyet (látszólag) objektívvé. „Ha egy páciens olyan élethelyzetbe kerül, hogy CT, ultrahang vagy MRI vizsgálatra van szüksége, akkor általában valaminek a megerősítése vagy kizárása indikálja ezt a folyamatot. Azonban hiába történik meg a vizsgálat maga, és jön létre egy emberspecifikus vizuális tartalom, a főszereplő nem képes értelmezni azt. Ha ezt egy radiológus szakorvos teszi meg és a medikai szakvéleményt elolvassa a páciens, még mindig ugyanez a furcsa helyzet áll fenn. Mindez csak akkor következik be, ha a kezelőorvos vagy a radiológus elmagyarázza, hogy mi az, amit látunk, és ennek mi és milyen valószínűséggel lehet a kimenete. Ez az értelmezési folyamat a kvantumfizikai kétrés-kísérlet extrapolációjának tekinthető, hiszen a történet főszereplőjének szemszögéből nagyon hosszú időn át az összes lehetőség, azaz kimenet parallel van jelen, demonstrálva, illetve modellezve a multiverzum-elmélet működését.
A valódi kérdés azonban az, hogy lehet-e megfigyelő a páciens maga, aki ebben a szituációban mindenki fölött áll, mert bár a tudása korlátozott és sem a vizuális, sem a szövegalapú tartalmat nem képes interpretálni, mégis az ő életét befolyásoló determináció zajlik épp, aminek a végső kimenete benne csapódik le, közvetve egy olyan vizuális tartalom hatására, ami a nem-láthatót teszi láthatóvá számunkra."
Vadászi sorozatában CT-t, MRI-t és ultrahangot használt képalkotó eszközként. „Az első esetben egy fiktív, 20x20x20 cm-es levegő kockát képezek le 3D röntgen, azaz CT segítségével. A képalkotás ebben az esetben reflexió a szuperpozícióra, hiszen a rétegenkénti szkennelés során a levegőrészecskék folyamatosan ki- és belépnek a térbe, vagyis egy dinamikusan változó teret vizualizálok így. Az MRI esetében a gerjesztett elektromágneses mező leképezése történik meg, ami egy nagyobb kocka, maga a szoba, ahol a készülék helyet foglal. Ezen a szubjektív valóságon túl ugyanis nem létezik ez a gerjesztett elektromágneses mező. Az ultrahang esetében a kontakt gélt felraktam a transducerre és a levegőben absztrakt fragmenteket festettem. A készülék valós idejű 3D rekonstrukciót és szegmentációt végez és 3D modellt ad vissza.
A munkát stillek, video loopok és 3D print szobrok alkotják. A videós és fotós munkák vagy a 3D immerzív terekbe helyezett virtuális kamera segítségével kerültek leképezésre, vagy egyszerűen a röntgen, mágneses vagy ultrahangos stack elemeket vetítem egymás után, amik fotók, viszont az agyunk mozgóképnek érzékeli őket, tulajdonképpen lejátszva azt a folyamatot, ahogy a képalkotás a medikai eszköz oldalon történik."