Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái a Kassák Múzeumban

Besnyő Éva (1910-2003) nevét Magyarországon leggyakrabban a két világháború között kibontakozó szociofotó mozgalommal kapcsolatban szokás említeni, mely társadalmi problémák feltárását és dokumentálását tűzte ki céljául. Második hazájában, Hollandiában az egyik legkeresettebb építészeti fotósként, majd az 1970-es évek nőmozgalmának megörökítőjeként vált ismertté. A Kassák Múzeumban szeptember 11-én nyíló kiállítása – mely a Fotóhónap 2020 eseménysorozat része – az alkotót a modernitás jellegzetes képviselőjeként, karrierjét pedig a konvencióktól független, szabad női életút modelljeként mutatja be.

Besnyő Éva számára a professzionális fotográfusi lét tette lehetővé az egzisztenciális függetlenséget, és a választott életforma szabad megélését. A kiállítás – melynek kurátorai Csatlós Judit és Juhász Anna Mária – a művészeti tevékenység és a szakmai megbízások szintéziseként mutatja be életművét, és annak tematikus csomópontjain túl Besnyő alkotói módszerét és látásmódját helyezi a középpontba. Az életmű visszatérő kérdése a fényképezés alanyával kialakított változó viszony és a fényképész részvétele az adott szituációban, amelyet Besnyő rendszerint a távolság és a közelség fogalmaival ír le. A Személyes távolság címválasztás erre az időben és térben alakuló fényképezési gyakorlatra reflektál.

Besnyő az új fotográfiai látásmódokkal Pécsi József budapesti magániskolájában ismerkedett meg. 1930-ban Berlinbe költözött, ahol a Weimari Köztársaság pezsgő szellemi életének megtapasztalása – többek között Kepes György és Robert Capa társaságában – döntő hatással volt további pályájára. Itt ismerkedett meg első férjével, a holland filmes-fotográfus John Fernhouttal, akivel rövidesen Amszterdamba költözött, sok más, származása vagy politikai meggyőződése miatt Berlint elhagyni kényszerülő értelmiségihez hasonlóan. Első önálló kiállításának sikere hamar keresett fotográfussá tette. Korszerű látásmódjának köszönhetően reprezentatív megbízásokat is kapott, és a modern holland vizuális kultúra egyik meghatározó alakítójává vált. A harmincas években többször hazalátogatott. Közvetlen családi-baráti környezetének személyes hangú megörökítése mellett számos, mára ikonikussá vált, szociális témájú fényképe készült ebben az időszakban. Az 1970-es években a holland nőmozgalom, a Dolle Mina utcai akcióinak résztvevője és elsőszámú fotósa lett.

Munkáit áthatja a szociális érzékenység, mellyel a modern társadalom és kultúra átalakulásának vesztesei felé fordult. Képei ugyanakkor a húszas-harmincas évek olyan jelenségeit is dokumentálják, mint például a női emancipáció, vagy az emberi környezet formálására tett új kísérletek.