Összefüggésben a nyolcvanas évek újfestészeti tendenciáival, amelyek Pinczehelyire is hatással voltak, ezek a művek az expresszív gesztus és a neutrális, sematizáló márkavédjegy összekapcsolásából jöttek létre. Pinczehelyi munkásságában 1983 óta jelen van az assemblage, environment és installáció – jellegzetes motívumkészletének térbe való átemelésével létrejött − műfaja. Velencében mutatta be először azt a Csillag-szalma című alkotást, amely új dimenziót adott a munkásságában a csillag-motívum megjelenési formáinak. Az acb Galériában rendezett kiállításon látható lesz ennek az objektnek a kisebb méretű rekonstrukciója, egyúttal a művész 2020 tavaszán − a koronavírus-pandémia megfékezésére elrendelt karantén idején − készült fotósorozatából is bemutatnak egy válogatást.
Pinczehelyi pályája a konstruktivizmus nyelvét megújítani vágyó és tájbeavatkozásokkal kísérletező Pécsi Műhelyben indult. 1972-ben kezdte el kialakítani a munkásmozgalom jelképeire (csillag, utcakő, sarló és kalapács) épülő, az évtizedek folyamán védjegyévé vált ikonográfiát. Konceptuális, de sok tekintetben a pop arthoz – és közép-európai módozataihoz – is kötődő alkotói gyakorlata során a politikai rendszer önmitizálásában is kulcsszerepet játszó „forradalmi” szimbólumokról lefejti a propagandisztikus-teátrális tartalmakat, és ironikus gesztussal eredeti funkciójukban mutatja fel, azaz „visszatárgyiasítja” őket. A nyolcvanas évek elején ez, a művész magánmitológiáját meghatározó motívumkészlet a PFZ (piros, fehér, zöld)-tematikával bővült: a magyar trikolor színei a velük megjelölt termények nemzeti exporttermékké alakulásának, a jel és az árucikk bonyolult kapcsolatának kérdéseit, egyúttal ember és természet viszonyának problémáját is felvetik.
