A FOAM Talent tehetségkutató 19 döntősének fotósorozatai őszinte és nyers korképet rajzolnak ki az elmúlt évek történéseiről. Mindezek mellett a fotográfia formanyelvének újabb és újabb megoldásait is láthatja a befogadó, érezheti a fotográfia határainak elmosódását és az intermedialitás aktív jelenlétét.
A kiválóan felépített és egyszerűen rendezett microsite-ot lapozgatva mintha csak egy valós térben megrendezett tárlatvezetésen vennénk részt, ahol az alkotók mesélnek a munkáikról: a háborúk egyéni és kollektív hatásairól szólnak különböző aspektusokból Camillo Pasquarelli Monsoons Never Cross the Mountains, Rahima Gambo Tatsuniya és Benoît Jeannet Escape From Paradise című sorozatai; személyes belső változásokat, egyéni történeteket mutatnak meg Yorgos Yatromanolakis The Splitting of the Chrysalis & the Slow Unfolding of the Wing, Karla Hiraldo Voleau Hola Mi Amol és Alba Zari The Y munkái.
A vallás megélésének vizuális lenyomata jelenik meg Kamonlak Sukchai Red Lotus sorozatában; a különböző nemi identitások és szubkultúrák társadalomban elfoglalt helyéről, elfogadásáról vagy éppen kirekesztettségéről mesél Matthew Leifheit, Micha Serraf és Guanyu Xu.
Külön-külön is összetett projektekről beszélhetünk, és ez az összetettség teljesedik ki, sőt mondhatni túlcsordul többek között Gao Shang vagy a már említett Guanyo Xu installációiban.
Douglas Mandry a globális felmelegedés problémakörét járja körbe: a svájci Alpokban tett megfigyeléseit – az ezzel párhuzamos kutatómunka során fellelt, a XX. században ugyanezen a helyen készült archív anyagok beemelése mellett, – a gleccserből származó jégről készült színes fotogramokkal egészíti ki. Mandry sorozatát érdemes szembeállítani Hashem Shakeri An Elegy for the Death of Hamun munkájával, amelyben egy terület 18 éve tartó aszályát mutatja be, amelyet közvetlenül egy államhatalom idézett elő.
Aàdesokan, Luther Konadu és Sofia Borges munkáit végignézve, a fotográfia formanyelvét érintő filozofikus kérdések jelennek meg. A letisztult és kreatív vizuális és installatív megjelenések talán hangsúlyosabbak a munkákban, mint maga a történet fontossága, de természetesen ezek is nagyon izgalmas témákat feszegetnek, akárcsak Aádesokan lagoszi henteseit vesszük alapul, vagy Konadu lírai alakjainak – akik a saját barátai – egymással való valóságos és vizuális összekapcsolódását, melynek megfigyelésében érdekes nézőpontot jelent a jelenlegi és mindenkit érintő pandémia.
Az eddigi, vizuálisan lírainak mondható munkáktól távolodva Philip Montgomery Flash Points című igen nyers dokumentarista fotósorozata több évet ölel fel, és ezáltal köti össze – egy kritikus jövőt megidézve – Amerika politikai múltját és jelenét. Érdemes összevetni mind témáját, mind megfogalmazásmódját tekintve Simone Sapienza Charlie Surfs on Lotus Flowers sorozatával, mely Vietnám, a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságának kulturális, politikai és társadalmi konstrukcióit mutatja meg. Mindezek mellett érdekes látni Adji Dieye Maggic Cube metaforikus sorozatát, melynek középpontjában a mindenki által jól ismert Maggi leveskocka áll, melyen keresztül mutatja be a globális, imperialista kereskedelem kulturális identitásokra gyakorolt hatását Nyugat-Afrikában.
