Fiatal tehetségek a LensCulture idei pályázatán

Susan Worsham poétikus hangvételű sorozata nyerte el az első helyezést, amelyet a fiatal fotográfus saját otthonának és annak közvetlen környezetének fényképezése során készített. A képek egyszerre meditatívak és melankolikusak, egyszerre emelik be az elmúláshoz és a fiatalsághoz kapcsolódó vizuális toposzokat, egy penészes kenyér, virágmagok vagy éppen fiatal gyerekek képében. Worsham szövegét elolvasva teljesedik ki a sorozat egyik központi képének, egy megpenészedett kenyérnek a szimbolikája, amelyben összeér az elmúlás és az újrakezdés szándéka. A fotográfus képi riportjában az elhunyt családtagjai után megmaradt ürességet és gyászt akarta megjeleníteni, miközben akaratlanul az élet jeleire talált rá. Az alkotó a fotósorozat készítése során jött rá, hogy képeinek témája mégsem az elmúlás, hanem a továbbélés felé mutató gyász és gyógyulás lett. 

Ziyun Zou fotósorozatának alapját szintén egy traumatikus élmény adja, amelyet a karantén okozta bezártság idézett újra elő az alkotóban. A művész gyerekkorának meghatározó első éveit egy szűk, elkülönített szobában töltötte, családja így próbálta meg eltitkolni második gyermekük születésének tényét, amely az akkori kínai törvényekkel nem volt összeegyeztethető. Zou képeivel az elmúlt időszak azon szakaszára reflektál, amikor élettere immár másodszorra is egy szűk szobává redukálódott. Az új, de mégis ismerős élethelyzet a befelé figyelés és a régi traumák feldolgozása felé terelték az alkotót, aki ezen élményeit és megfigyeléseit hol allegorikus, hol szubjektív dokumentarista fotók formájában jeleníti meg.

Laura Pannack egy fiatal haszid férfi mindennapjait és belső vívódásait követi végig dokumentarista sorozatában, melyet egy éven keresztül készített Izraelben. A képek főszereplője Baruch, aki 16 évesen úgy döntött, hogy otthagyja családját, és kilép a szűk, vallási közösségből, amelyben addigi életét töltötte, és a kitaposott, fekete-fehér út helyett egyetemre ment és egy szabadabb életet választott. Ez a drasztikus döntés azonban számos kérdés elé állította a fiatal férfit, aki azóta nap mint nap szembesül a kilépést követő identitás- és vallásbeli dilemmákkal: míg ő továbbra is ugyanúgy vallásosnak érzi magát, saját közössége és családja nem fogadják be őt. Pannack a képein keresztül nem csupán egy fotóriportot akart készíteni Baruch-kal, hanem végigkövetni és bemutatni a benne zajló változásokat és vívódásokat. „Végtére is, mi mindannyian arra próbálunk választ találni, hogyan is éljünk ezen a világon.”, mondja Pannack egy vele készült riportban.