„Nem én választottam a fotográfiát, hanem az választott engem.”

A párizsi Galerie Karsten Greve kiállítótereiben a német fotográfusnő, Ilse Bing képeit láthatják a látogatók. A Fényképek 1928–1935 című tárlat széleskörű válogatás a Frankfurtban és Párizsban 1928 és 1935 között készült képeiből, valamint a „Leica királynőjeként” is ismert fotográfusnő avantgárd kísérleteiből. Autodidakta fotográfusként Ilse Bing nem korlátozta magát egyetlen műfajra, mindig szabadon választott témát; a portrétól a divaton és a táncon át a csendéletekig minden érdekelte. Építészeti megoldásaikkal és a mindennapi élet jeleneteivel a városok is inspirációt jelentettek számára, gyakran a látszólag jelentéktelen részleteikkel is.

– mondta az 1899-ben Frankfurtban született fotográfusnő, aki a második világháború kezdetéig Párizsban alkotott, majd a német megszállás elől áttelepült Amerikába, és az 1998-ban bekövetkezett haláláig New Yorkban élt.

A perspektivikus beállításokkal és merész kivágásokkal kísérletező, a városi élet részletei iránt érzékeny képei az „Új látásnak” nevezett stílus emblematikus alkotásai. Az 1920-as években létrejött modernista fotográfiai irányzat legismertebb képviselői Berenice Abbott, André Kertész, Eli Lotar és Florence Henri voltak. Utóbbi e modernizmus ikonikus alakja volt, akinek a geometriáról szóló tanításaival Ilse Bing tökéletesen tudott azonosulni. Bing mindemellett saját útját járta, amikor a törékenység és a költőiség, a kontraszttal és fénnyel való játék, illetve a spontaneitás is meghatározó vonásai lettek fotográfiájának.

„Nem én választottam a fotográfiát, hanem az választott engem. Akkor ennek nem voltam tudatában. Egy művész nem a művészetéről való gondolkodással kezdi, mielőtt gyakorolná, hanem belekerül. Ma már meg tudom magyarázni, hogyan történt. Bizonyos értelemben ez egy olyan korszak mozgalma volt, amikor az emberek új szemmel kezdtek el nézni... És bizonyos értelemben a kamerával vette kezdetét a mechanikus eszközöknek a művészet szférájába való behatolása.”