Kóbor képek Budapestről – Válogatás Dorkó Dániel fotóiból

„Kár volna tagadni, hogy van egyfajta pesszimizmus ezeken a képeken. Hangulatukról eszünkbe juthatnak Daido Moriyama, Yutaka Takanashi vagy Nobuyoshi Araki munkái. Az az esztétikai elemként is értelmezhető letargia, ami ezeknél a japán fotósoknál a beáramló nyugati kultúra és a meglévő társadalmi gondolkodásmód közötti disszonanciából fakadt, a most látható budapesti képeken is tetten érhető, csak itt, ha jól figyelünk kellő arányban megtaláljuk a humort is. A kontrasztba állított szereplők szinte észrevétlenül reagálnak egy-egy plakátra, reklámra, élethelyzetre, a helyiek által jól ismert ironikus jelenségekre. Ugyan az évszám 2018, de lehetne 1990 is, vagy bármelyik év az elmúlt húszból. Pedig nem szociofotók ezek, hiba lenne azt gondolnunk. Az egyik legnagyobb erényük éppen ez, hogy nem akarják tanítani a nézőt, felkiáltójelezni amit lát, álláspontot megfogalmazni. Nem feladatuk. 
Narrálásuk, ritmusuk inkább meditatív. Hagyni kell, hogy átmossa az embert ez a lassú séta a fények, az érzékek, hangulatok között. Mintha az lenne a koncepció, hogy semmi mást nem kell tenni, mint figyelni, megörökíteni, amit látunk, mert az is kellően beszédes.”