5kérdés – Kovalovszky Dániel

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Kovalovszky Dániel fotóriportert, fotóművészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

16 éves voltam, amikor édesapám bevezetett a fotográfiába. Neki köszönhetem, hogy egyáltalán bármi is elkezdődhetett. Ő esküvői és nyomdai reprodukciós fényképészként dolgozott a ’70-es ’80-as években, de volt benne valami rejtett tehetség, amit sajnos nem használt ki. Valahol ezt próbálom továbbvinni, ez inspirál.
A kezdeteknél az ő albumait nézegettem otthon. Ilyen volt Gink Károly Az én világom című könyve is. De az időben előrehaladva Benkő Imre Acélváros című könyve, Korniss Péter Elindultam világ útján című könyve és André Kertész párizsi képei is nagyban hatottak rám. Otthon a fotóalbumok mellett sok képzőművészeti album is volt, így a festészet is sokat adott. 

Az utóbbi 4-5 évben nagyon sokat töltekezem a magyar absztrakt festők munkáiból (Fajó János, Nádler István, Bak Imre), de rengeteget inspiráltuk egymást a fotós barátaimmal is. Velük a mai napig sokat beszélgetünk a fotográfiáról és annak gyökeres változásairól. Kortárs külföldi fotográfusok munkái közül pedig az amerikai Taryn Simon és Mark Mahaney munkáit szeretem nagyon. Nagyon szabadon és termékenyen alkotnak, és ami nagyon vonzó bennük, hogy nem igazán lehet kategorizálni őket. Én magam is egyfolytában menekülök a skatulyákból. Az alkotói folyamataimat ezek a művészek szépen lassan és párhuzamosan formálták. Biztosan ezekből a munkákból egy-egy réteget útközben én is transzformáltam és beépítettem saját munkáimban, de a legtöbbet mégis a tudatalattimból merítek. Számomra a precizitás, a megszállottság és a kíváncsiság, amik nélkül nem működnének ezek a folyamatok.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Egyértelmű, hogy kiállítások közül a legmeghatározóbb Richard Avedon első retrospektív kiállítása volt 2008-ban a berlini Gropius Bauban, amely akkor már utazó kiállításként bejárta a világ legnagyobb múzeumait. Szemben állni abban a hatalmas térben többméteres Avedon printekkel, elképesztően inspiráló és magasztos volt. Nagyon szeretem az albumokat, sokakkal ellentétben. Teljesen más a funkciója és a misztikuma, mint egy kiállításnak. A számomra fontosabb albumokat mindig megszerzem magamnak, és időről időre leveszem a polcról, hogy újraértelmezzem, de valahogy mindig arra emlékeztetnek, hogy miért is kezdtem el fényképezni.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Az első kiállításom 17 évesen volt a Thán Károly Gimnázium folyosóján, ahol érettségiztem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy virágokról készült színes makróképek – Fotexes 9x13 cm-es nagyítások formájában – voltak rajzszöggel kirakva valami parafatáblára. Semmiképp nem bagatellizálnám el ezt, mint első kiállítás, mert ez volt az origó, innen indult mindent.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Analóg kamerákat használok. Főleg egy 4x5 inches síkfilmes és egy kisfilmes gépet. De rengeteget jegyzetelek a telefonommal is.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Ez a kép a Magas-Tátrában készült. Mondhatom, hogy ez a hely számomra a második otthonom, ahova egyéves koromtól vittek ki a szüleim. Télen síeltünk, nyáron túráztunk és gombásztunk. Sok helyen jártam már, de valahogy nekem ez a legkedvesebb, legmisztikusabb hely.