Sebastião Salgado nyerte el a 15 millió jennel járó Praemium Imperiale-díjat
21 • 09 • 21Baki László
2021. szeptember 14-én hirdették ki a 2021-es Praemium Imperiale Award – melyre az utóbbi időben Művészeti Nobel-díjként is hivatkoznak – idei négy nyertesét Japánban, ami egyenként 15 millió jen (több mint 41 millió forint) pénzösszeggel jár. A díjazottakat különböző országok nemzetközi tanácsadói által benyújtott nevek közül választja ki a Japán Művészeti Szövetségnek az erre a célra alapított szakbizottsága. A jelenlegi tanácsadók közé tartozik többek között Lamberto Dini, aki Olaszország miniszterelnöke volt 1995 és 1996 között, valamint Chris Patten, az Oxfordi Egyetem kancellárja is. A Japán Művészeti Szövetség tiszteletbeli védnöke, Hitacsi herceg által átadott díjat Painting (Festmény) kategóriában 2021-ben a brazil fotográfusnak, Sebastião Salgadónak ítélték. A Praemium Imperiale Award képviselői azzal indokolták a döntésüket, hogy Salgado
„reflektorfénybe emelte a kitelepítetteket és kizsákmányoltakat, a természet szépségét, valamint a világ és lakóinak törékenységét”.
Salgado egy kis faluban nőtt fel Közép-Brazíliában, és a São Paulo Egyetemen tanult közgazdaságtant. 1969-ben feleségével, Léliával – az elnyomó politika miatt – Franciaországba költöztek. A Párizsi Egyetem doktori fokozatának megszerzése után közgazdászként kezdett dolgozni a londoni Nemzetközi Kávészervezetnél. Amikor feleségének fényképezőgépét magával vitte Afrikába, hamar rájött, hogy a fotográfia teljesen betört az életébe. 1973-tól teljes munkaidőben kezdett fényképezni, kezdetben olyan ügynökségeknek dolgozott, mint a Magnum Photos, majd 1994-ben létrehozta saját ügynökségét Párizsban. Salgado szerint
„a fényképezőgép egy olyan vektor, ami összekapcsolja a történéseket a világban, és ezáltal lehetőséget ad az embereknek, hogy lássák mindazt, amiben különben nem lehet részük, amiről nem lehet személyes tapasztalatuk”.
Sahel: l'homme en détresse (1986) és Sahel: el fin del camino (1988) című sorozataiban az afrikai éhínséget dokumentálta, míg a Migrations (2000) című anyagában a migránsok és menekültek valóságát ábrázolta. Képeivel megmutatta a gazdagság kiegyensúlyozatlanságát, valamint a háborúk és természeti katasztrófák hatását. Az ilyen helyzetekben végzett munka azonban megtette hatását, és a szörnyű erőszak, amelynek a ruandai népirtás és a jugoszláviai konfliktus során szemtanúja volt, annyira megbetegítette Salgadót, hogy ideiglenesen felhagyott a fényképezéssel. Léliával visszatért családi birtokára, Brazíliába, amely az erdőirtás miatt tönkrement. Együtt hozták létre az Instituto Terra nevű szervezetet, amely elkötelezett a környezet helyreállítása és a fenntartható fejlődés előmozdítása mellett, és az elmúlt 20 évben több mint 2,5 millió csemetét ültetett őshonos fajokból, és eközben fokozatosan helyreállították a vízforrásokat és az ökoszisztémát. Idővel Salgado fényképezés iránti szenvedélye is helyreállt, és hozzáfogott a világ érintetlen természetének, állatainak és népeinek dokumentálásához, melyet a Genesis című sorozatában mutatott be.
„Egy napon a fotográfia betört az életembe. Fotográfus lettem, és hátat fordítottam mindennek, csak azért, hogy fotográfus lehessek, és azt csinálhassam, ami fontos nekem. Sokan mondják rám, hogy fotóriporter, fotóantropológus vagy aktivista fotográfus vagyok. De én többet tettem. Életemmé tettem a fotót.”
Legutóbbi munkája, az Amazônia, az Amazonas ökoszisztémájának és őslakosainak életének hét évig tartó dokumentációja az illegális fakitermelés, az aranybányászat, a gátépítés és az éghajlatváltozás veszélyes következményeire hívja fel a figyelmet. Salgado továbbra is arra kéri az embereket, hogy nézzenek és gondolkodjanak. Az Amazônia című albuma idén májusban jelent meg egy azt kísérő kiállítással, amely jelenleg a világot járja.
Sebastião Salgado Amazônia című, 528 oldalas fotóalbuma beszerezhető a Mai Manó Könyvesboltban.