5kérdés – Barakonyi Szabolcs

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Barakonyi Szabolcs Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjas fotóművészt kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Alapvetően mindig a képek inspiráltak jobban, azok érdekeltek, attól függetlenül, hogy azokat ki készítette. Persze egy idő után tudatosan kerestem alkotókat, de gyakran történt olyan is, hogy valamit megismertem, és csak a kép maradt meg, az alkotó nevére nem emlékeztem. Tény, hogy rossz a névmemóriám, de talán itt mégis inkább arról van szó, hogy a figyelmem alapvetően vizuális. Jacques Henri Lartigue, Weegee, Benkő Imre, Szilágyi Lenke a kezdetben, aztán később William Klein, Martin Parr és Jeff Wall munkái inspiráltak. De sok film is hatással volt a vizuális továbbgondolkodásom kialakításában. Jim Jarmusch, David Lynch, ha csak neveket kell említenem, de itt is inkább a filmekre emlékszem, és azt érzem, hogy pontosabb a filmcímeken végigmenni, mint a rendezőkön vagy az operatőrökön, hiába zsenik: Arizoniai álmodozók, Meztelen ebéd, Diploma előtt, Zabriskie Point, Dögkeselyű, Meteo, Nyári mozi, de ez a sor hosszan sorolható, ha jobban belegondolok rengeteg film jön elő. Ezek mind hatással voltak rám, vagy inkább úgy mondanám, hogy ezek a dolgok érdekeltek a leginkább. Olvasni is sokat olvastam, és amikor még egy-egy rövidebb időszak alatt készítettem a munkáimat, mindig szépirodalmat olvastam közben. Viszont a festészet volt az, ami gyermekkoromtól fogva meghatározó volt, sokáig festőnek készültem.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Mivel nem vagyok rajongó alkat, legek sincsenek az életemben. Egyszer láttam Lars Tunbjörk Winter című kiállítását Párizsban a Galerie VU’-ben. Ez olyan komplex élményt nyújtott, annyival több elképzelésem volt azután az északi télről, mintha egy jó játékfilmet láttam volna. Mondjuk Párizsban az összes kiállítás jó volt, amit láttam: Lucian Freud, de meglepett az is, hogy Helmut Newton polaroidjai mennyivel erősebbek nekem, mint a többi képe. Szintén Párizsban történt, amikor összejött a film és a fotó Larry Clark kiállításán a Museé d’Art Modern de Paris-ban. Albumokból meg sok van, mert az internet előtt az Írók Boltjába jártam be fotóalbumokat nézni, – nem volt még a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár sem – és itt voltak a legjobb fotóalbumok a városban. Eleinte ezeknek a hatására autodidakta módon tanultam fotózni.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

2000-ben a Trafóban, a galéria melletti közösségi térben a Tilos Rádióról.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Hat éve kizárólag digitálisat, előtte – egy kivétellel – végig analóg és főleg középformátumot használtam.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Ezt a képet csináltam telefonommal (iPhone SE) a nyaraláson. Mostanában többnyire csak szerkesztettem, ennek eredménye az ősszel megjelenő Fortepan Masters című válogatásom a gyűjtemény százötvenezer képéből.