A fénnyel író költő – Pilinszky János fényképei a Műcsarnok kiállításán

A Kertész Imre Intézet szervezésében megvalósuló Pilinszky 100 programsorozat egyik kiemelkedő eseménye Az esetlegesség rétegei című fotókiállítás, amely Pilinszky János több mint félévszázados saját fotóit mutatja be a Műcsarnok Kamarateremben.

A Kossuth-díjas költő 1965-ben kezdett el fényképezni. Pilinszky mindig csak külföldi útjaira vitte magával a fényképezőgépét – oda is csak abban az esetben, ha az adott országba akkor utazott először. Pilinszky ekkor már túl van a Harmadnapon című kötet megjelenésén, amely nemcsak addigi pályájának csúcsát jelentette, de az elhallgatás veszélyével fenyegető nyomasztó terhet is.

A fényképezés – mint a filmhez legközelebb álló tevékenység – melletti döntésében a megnyíló utazási lehetőség is szerepet játszhatott. Ez utóbbi egyébként már csak azért sem elhanyagolható, mert Pilinszkynek az utazáshoz való viszonyából látatlanul is következtethetnénk arra, hogy a fényképek nem az utazások illusztrációi, nem pusztán a szokásos turistaszenvedély eredményei.

Egy külföldi út, egy előre be nem tájolt terep – ahol kezdetben minden ismeretlen és minden bizonytalan, izgató – igazi lehetőséget kínál arra, hogy a költő állandóan egy „gyermek szemével" tanulhasson nézni. A fényképezőgép ehhez kiválóan alkalmas segédeszköz: rákényszerítheti használóját a folyamatos nyitottságra, a „jelenlétre". – olvashatjuk Hafner Zoltán gondolatait a 2000 című folyóiratban 1990-ben megjelent írásában.

A Műcsarnokban megrendezett kiállítás 66 képe is Pilinszky főként külföldi útjain készült fotókból válogat: gyakran fényképezett szakrális épületeket, tárgyakat, műemlékeket, de 1967-es londoni útján – amikor a Beatles Bors őrmester című albuma újdonság volt – utcai pillanatképein több alkalommal megörökítette a fiatalokat is, akinek újszerű gondolkodásmódját Pilinszky őszintének és reménytelinek találta. Mindezeken felül készített fotósorozatot életének egyik legmeghatározóbb szerelméről, Jutta Scherrerről is.