A végtelen kibontakoztatása: Nadar Kander kiállítása Amszterdamban
26 • 09 • 08 Szabó Liliom Olvasási idő: 2 perc
Bár Nadav Kander híres személyek portréival vált elismert művésszé, a Foam-ban látható The Edge of Things című tárlaton képeivel azon dilemmákat járja körül, amelyek munkásságát mélyen meghatározták: ez az emberi létezés törékenysége iránti mély aggodalom, az idő múlása és a mindennapi élet csendes intenzitása.
Az 1961-ben született, eredetileg izraeli származású Nadav Kander fiatalkorát Afrikában töltötte, majd a 20-as éveiben Angliába költözött, ahol a mai napig él és alkot. Több mint három évtizeden keresztül a kortárs fotográfia meghatározó alakjává vált, és olyan korszakos képeket készített, mint Barack Obama megválasztása utáni portréja, valamint Rosamund Pike és David Lynch arcképei olyan kiadványok számára, mint a The New York Times Magazine, a The New Yorker és a TIME.
„Számomra megtévesztőnek tűnik, ha csak a pozitív, elvárt szépséget mutatjuk, és retusálással eltüntetjük mindazt, ami emberré tesz bennünket.” (Nadav Kander)
Az Edge of Things azonban egy kevésbé zajos, már-már zavaróan síri csendet sugalló képeket sorakoztat fel egymás után. A kínai Jangce folyó partjairól készült díjnyertes fényképeitől a Temze partjáig és az olyan, a történelem súlyával terhelt helyekig, mint Csernobil, az alkotó képei egyszerre sugallnak mély érzéseket és az időtlenségből fakadó tompaságot. Ahelyett, hogy egyszerűen dokumentálná a világot, Kander egy költői és atmoszferikus vizuális nyelven keresztül idéz fel egy közös emberi tapasztalatot. A képeken gyakori, visszatérő helyszín a peremvidékek, ahol az ember képtelen szembenézni végességével és fejet hajtani a természet nagysága előtt. De a kiállítást szemlélve mégsem asszociálhatunk letargiára, helyette a melankólia felhívás az ismeretlen vagy éppen a rég elfeledett vadon megismerésére. Kander képeinek autentikusságát tovább fokozza, hogy a karakterek látszólag semmit nem érzékelnek a jelenlétéből, így ő, mint egy előrelátó médium, hagyja, hogy mások előtt is kibontakozzon a végtelen.
„Úgy gondolom, a fényképeim arra késztetnek, hogy visszatérjünk a sötét oldalunkhoz és felismerjük, hogy a sebezhetőségünkön keresztül kapcsolódunk egymáshoz” – nyilatkozta korábban, ami jól rezonál a kiállítás hangulatával.
A kiállítás vendégkurátora David Campany, a New York-i International Center of Photography kreatív igazgatója. A kiállítást azonos című nemzetközi kiadvány kíséri, amelyet a Thames & Hudson ad ki.