– mondja Eifert János Balogh Rudolf-díjas fotóművész, aki így nyilatkozott a Punktnak adott interjújában:
„Ha az ember hisz abban, amit csinál, sokat gondolkodik és néha előfordulhat, hogy egy kép gondolati értékét többre tartja, mint a művészi értékét, de hát ez megbocsátható bűn. Úgyis mások ítélkeznek a fotóink felett és nem az számít, hogy mi mit tartunk értékesnek. Akiknek szól, eldöntik, hogy az a kép mennyire hat rájuk. Egy jó kép nem csak technikai-esztétikai minőségével, tökéletességével kelti fel a figyelmet, hanem azzal, hogy mondanivalójával hatni képes szemlélőjére.
Kiállításon szoktam figyelni, hogyan nézik az emberek a képeket. Rápillantanak, megállnak vagy tovább lépnek, vajon rászánják-e a bűvös 4 másodpercet? A kutatások szerint ugyanis legalább 4 másodperc szükséges ahhoz, hogy kapcsolat alakuljon ki a mű és a befogadó között. Hosszabb idő elteltével már egy párbeszéd alakulhat ki, a néző újabb és újabb rétegeket, gondolatokat és érzéseket fedez fel. Ha ez nem történik meg, nem az emberekben kell keresni a hibát, el kell fogadni, hogy mi nem voltunk elég meggyőzőek.”
Eifert János weboldala ezen a linken érhető el.
