„Szeretném szem előtt tartani azt a látásmódot, amit Török László képviselt” – interjú Kovács Melindával

Hogyan fogtál hozzá a feladathoz?

A Galéria újrarendezése előtt többször átnéztem a falon lévő képeket, kerestem a fő vonalat, ami megadja az erős pontokat. Elkezdtem szortírozni a fotókat, így kialakultak bizonyos csoportok, hogy mi mivel együtt lesz majd harmonikus. Volt egy elképzelésem, hogy készítek egy teljes falfelületet azokból a Török László képekből, amik eddig nem voltak ily módon kitéve a galériában. A korábbi alkotásai helyett több olyan kisebb képet raktunk ki, amelyek jobban reprezentálják munkásságát. A korábbi gegközpontúbb képei, mint a Család vagy a Nem érünk rá várni után azt gondolom, hogy a későbbi lírai vonal volt László igazi énje, a költők idézetei a fotográfiába szerkesztve: Zalán Tibor, Balaskó Jenő, Kukorelly Endre, Bari Károly.

Ezután átnéztem azokat a mappákat, amik még a padláson voltak, Laci gyűjteményében. Jelentős alkotások találhatóak benne, például Szerencsés János, Kerekes Gábor, Gábos Kálmán, korai Szilágyi Lenke képek, olyan anyagok, amelyekből bőven lehet válogatni. Jó néhány képet Herendi Péter újrakeretezett, majd szintén az ő segítségével építettük meg az új kiállítást három nap alatt.

A Pajta Galéria egy jubileumi, Pajta 30 című albumot is kiadott idén, melynek a szeptemberi Salföldi Akadémiai Napokon volt a bemutatója.

Ez volt a másik feladat, amire Éva megkért: olyan jubileumi albumot szeretett volna, ami most kissé más, személyesebb, csendesebb, mint a korábbi Pajta 25, hiszen másról is szól.

Nagy feladat volt, ismerem a szakmát, látom a gyűjteményben lévő munkák erejét, a sok kiváló fotóművészeti alkotást. Végül a válogatás egyértelmű vonala a személyesség lett: hogy kik voltak közel Lászlóhoz, kik voltak a kezdetektől a Pajta körében. Így lettek kiválasztva az alkotók, Török László, Gábos Kálmán, Balla András, Benkő Imre, Haris László, Szamódy Zsolt Olaf, Körtvélyesi László, Herendi Péter, Harnóczy Örs, Kovács Melinda, és egy-egy fotográfiájuk, mely az album mellett szerepel.

Kovács István és ifj. Török László írt egy-egy visszaemlékezést Török Lászlóról, nagyon szép és személyes írások. A magyar–angol nyelvű albumba a képek fekete-fehér változatai kerültek és minden alkotó írt magáról pár sort, illetve az alkotásaikról más-más írók fogalmazták meg gondolataikat. Az album mellett szerepel a 10 fotográfus A/4-es méretű képe színes nyomatként külön-külön. Ennek az albumnak volt a bemutatója az őszi akadémiai napokon.

Mik a hosszabb távú tervek a Galériát illetően?

Szerintem most a leginkább az hiányzik, hogy a Pajta Galériának nincs weboldala. Tehát ez lenne az első lépés. Számos kép vár rendszerezésre, nagyon sok a beazonosítandó, feldolgozásra váró alkotás. Sok különleges fotó van még mappában. A tervezett weboldalra Török László teljes életművét szeretném feltenni. A hagyaték egyik érdekessége, hogy a képei között találtam olyan változatokat, melyek korábbi verziója teljesen más, mint a későbbiek. Ezek szerint több variációban is elkészültek – tehát ez is egy változatos, szintén feldolgozásra váró anyag.

Emellett szeretném, ha a gyűjteménnyel foglalkozó oldalakon a fotókhoz tartozó adatok is megjelennének, és ezzel életrajzi, lexikális, kutatható irányba tudna fejlődni az adatbázis. Ez egy hatalmas munka, de úgy gondolom mindenképpen el kell végezni. Egyébként az Esztergomi Biennálé anyagát is hónapokon keresztül tártam fel, akkor is hasonló volt a helyzet.

Szintén nagyon fontos tervem a kamarakiállítások beindítása, mert ezzel úgy gondolom, új életre kel majd a Galéria.