5kérdés – Csoszó Gabriella

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Csoszó Gabriella fotográfust, tanárt és aktivistát kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Azon túl, hogy kisgyerekkorom óta imádtam nézni a fényképeket, a rajzolás és képzőművészet voltak inkább a vonzóak számomra. Továbbtanulásom is ebbe az irányba indult, képzőművészetet tanultam a pécsi JPTE Művészeti Karán, így elsősorban az ott tanító mesterek voltak rám nagy hatással. Fotósként azonban a legfontosabb inspiráció számomra Körtvélyesi László volt, aki az egyetemen volt a fotó óraadó tanárunk. Lelkesültsége, pozitivizmusa, rajongása a szakmája iránt meghatározó és nagyon inspiráló volt. A szabad, változatos és nyitott életforma, ahogyan ő élt, szintén. 

Vizuális élményként azonban inkább a film hatott rám, ha magyar alkotókat kell említenem, akkor Huszárik Zoltán, Enyedi Ildikó, ha nemzetközi a kitekintés, akkor Michelangelo Antonioni, Bo Widerberg…
Kezdeti fotóim (testdokumentációk) és első kiállításom után merültem el Robert Mapplethorpe tiszta szerkesztésű és lázadó világában, illetve ekkoriban Hiroshi Sugimoto minimalizmusa volt még rám nagy hatással.

Majd ahogy egyre fontosabbá vált számomra a megörökölt múlt, a történelem, a politika és a posztszocialista közép-kelet-európaiság megélése, megértése, úgy váltak nagyon fontossá a konceptuális művészek és a dokumentarizmus, illetve a kettő különös együttállása. Két dél-afrikai művészt emelnék ki, akik a kedvenc művészeim között vannak és akkoriban fedeztem fel őket magamnak, David Goldblatt és William Kentridge. De Yael Bartana Night Mares vagy Wael Chawsky’s Cabaret Crusades kiállítások, művek után sem lehet ugyanúgy alkotni és gondolkodni, mint előtte. Illetve velem ezek után megfordult a világ.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Amikor sok-sok éve az első amerikai szakmai művészeti tanulmányúton voltunk, még Seattle-ben emeltem le véletlenszerűen egy tenyérnyi könyvet egy könyvesbolt polcáról, Luc Delahaye Winterreise című albuma volt. Akkoriban még nem riportoztam, emberek ritkán szerepeltek a fotóimon, sokkal líraibb, szemlélődő fogalmazásmód volt a sajátom. De ott valami átfordult bennem, nem tudtam a kis könyvet letenni. Másnap New Yorkban egy kedves ismerős kollégával beszélgetve megemlítettem, hogy milyen hatással volt rám a könyv. És mert Amerika tényleg meglepő fordulatokat tud hozni, ő egy óra múlva már be is vitt a híres Magnum Fotóügynökséghez, mert a párja ott dolgozott. Mivel Delahaye Magnum tag, így kedvesen a kezembe nyomták egy nagy doboz friss diáját, amit Afrikában fotózott. Alig 24 óra múlva, mint ahogy láttam a könyvet egy csendes sarokban átnézhettem annyi eredeti felvételt tőle, amennyit csak szerettem volna. Kávézni pedig Paul Fuscóval kávéztunk a szünetekben. Elképesztő élmény volt ennyire tapinthatóan közel lenni a leghíresebb fotósokhoz.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Pécsi egyetemi éveim alatt összművészeti kortárs fesztivált szerveztünk kedves barátaimmal, Eleven Fesztivál címmel. Az első egyéni kiállításom az I. Eleven Fesztiválon nyílt a DOZSO színpadán a back stage-ben. Nemrég nyílt egy kiállítás a pécsi újhullám történetéről ugyanitt. Ott csodálkoztunk rá újra az akkori plakátra, kiállításmeghívóval együtt. Ha jól emlékszem 1992-ben volt. Néhány hónap múlva pedig a Művészetek Házában nyílt meg az igazán önálló kiállításom (műfajában is önálló), ahol tenyérnyi méretű képekkel jelentkeztem.

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Többnyire digitális géppel dolgozom, de kb. egy éve egyre gyakrabban újra fotózom filmre is. és bizony a laborálás is ismét fontos lett az életemben. Alkotóként és oktatóként is.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Legutóbb húgomról készítettem egy új sorozatot, lejárt filmekre fotóztunk, egyfajta játék volt ez, részben sikerrel. Fogadott húgom kick-box bajnoknő, többszörös magyar és Európa bajnok, világbajnoki bronzérmes és aprócska kora óta rendszeresen fotózom őt. Nemrég nyílt egy kiállítás a képekből, így erre készülve fotóztunk.