Portfólió – Philippe Halsman
21 • 12 • 27Baki László
Philippe Halsman (1906–1979) Rigában született fotóművész 101 Life címlapfotóval büszkélkedhetett, és mielőtt Amerikába költözött volna, a francia Vogue-nak is dolgozott. 15 évesen a padláson talált egy régi kamerát, majd vásárolt magának egy szakkönyvet, amiből az alapokat elsajátította. Bár mérnöknek tanult Drezdában, mégis fotográfusként kezdte el a pályafutását 1930-ban, Párizsban. Barátait, ismerőseit és családtagjait is előszeretettel fényképezte, és 1936-ban Franciaországban már az egyik legismertebb portréfényképészként tartották számon.
Több mint harmincéves barátság fűzte Dalihoz. „Harmincéves barátságunk alatt számtalan képet készíthettem a szürrealista festőről, a leghihetetlenebb helyzetekben. Dalí vad ötleteinek megvalósítása szinte lehetetlennek tűntek, de minden alkalommal próbáltam rájuk megoldást találni.” Az 1948-ban készült Dali Atomicus című fotója inspirálta Halsman későbbi Jump sorozatát, amelyben hírességeket örökített meg ugrás közben. Ez volt az ő Rorschach tesztje vagy ahogy ő hívta: jumpology.
0103
Fotó: Philippe Halsman: Salvador Dali A (Dali Atomicus), 1948, LC-DIG-ppmsca-09633
„Amikor arra kérsz valakit, hogy ugorjon, az illető figyelme az ugrásra összpontosul, maszkja lehullik, és egy pillanatra megjelenik valódi személyisége”.
0103
Fotó: philippehalsman.com
A Magnum Photo ügynökséghez 1951-ben csatlakozott és (el)ismertségét jól jelzi, hogy 1958-ban egy felmérés eredményeképpen a „világ tíz legnagyobb fotográfusa" közé sorolták Ansel Adams, Richard Avedon, Henri Cartier-Bresson, Alfred Eisenstaedt, Ernst Haas, Yousuf Karsh, Gjon Mili, Irving Penn és W. Eugene Smith mellett.
A Fényképművészeti Tájékoztató 1958 szeptemberi számában jelent meg magyar nyelven Halsman alábbi hitvallása:
„Véleményem szerint valamely fényképnek tartalma legalább olyan fontos, mint képszerű szépsége és egy mélyen kifejező portré sokkal nagyobb értékkel bír, mint egy olyan, amely csak tökéletesen megkomponált. Ez persze nem jelenti azt, mintha a komponálási, szerkesztési, technikai gondatlanság védelmére kelnék.
A fotóművész kell, hogy szakmai tudására büszkén, gyakorlati képességeit a legnagyobb mértékben latbavetve, érzékenységével, felfogóképességével, mélységeiben ragadjon meg egy-egy szenvedélyt vagy valamely egyéniség lényegét.
A fotóművész számára a legnagyobb jutalom az a tudat, ha valamely személyről készített fényképe, vagyis ennek a személynek általa történt kifejezése, az illető nagy ember történelmi arcképévé válik.
A fotográfus életművét bemutató honlap ezen a linken érhető el.
