Címke: Magnum Photos

Az Értelem, a Tehetség és az Igazság szeretete – a ratio, a tekhné és a praxisz elgondolását kiegészítve

Az 1944-ben New Yorkban, egész pontosan Brooklynban született fotográfus egy humán attitűdöt felvéve, – s e humán aspektusnál is maradva fotografálta környezetét. Beállítottságát kiterjesztette egy antropomorfizáló megközelítéssel. Önmagát anti-fotózsurnalisztának tartja. Richard Kalvar Selected Writings című könyvében a tárgyak éppúgy megelevenednek, mint az életerővel áthatott személyek.

Tovább

Az örök nyár illúziója – Alessandra Sanguinetti huszonöt éve formálódó sorozatából nyílt kiállítás Párizsban

Új fejezetéhez ért a Magnum-fotográfus, Alessandra Sanguinetti huszonöt éve indult és azóta is formálódó sorozata, mely két Buenos Aires környéki lány különleges kapcsolatát dolgozza fel a dokumentarizmus és a fikció határterületén. Az azóta családanyává lett unokatestvérek, Guille és Belinda mágikus realizmusba hajló történetét ötvenkét fényképből és három mozgóképes anyagból álló, május 19-éig látogatható kiállítás reprezentálja. A The Adventures of Guille and Belinda című tárlatnak a párizsi Henri Cartier-Bresson Fondation ad otthont.

Elhunyt Elliott Erwitt (1928–2023)

Elliott Erwitt amerikai fotográfus, aki életét a dokumentarista fotózásnak szentelte, november 30-án álmában, békésen elhunyt otthonában. – közölte a Magnum Photos. A fényképészet Woody Allenjeként is gyakran emlegetett Elliott Erwitt képein legtöbbször hétköznapi jelenetek vagy meglepő szituációk jelentek meg. Munkái egyik legfontosabb közös vonása a bennük rejlő humor és irónia volt. Erwitt szarkazmusának köszönhetően a képein olykor a legkomolyabb pillanatok is komolytalanná válhatnak, ahogyan ő maga is fogalmazott: „amit igazán komolyan veszek, az a komolytalanság”.

Az igazság és a pillanat valósága az első német Magnum-fotográfus, Thomas Hoepker korai munkásságában

A Galerie Buchkunst Berlin január 13-ig látogatható tárlata az első teljes jogú német Magnum-fotográfus, Thomas Hoepker munkássága előtt tiszteleg. A Thomas Hoepker: All Around The World – Unseen Color & Early Black and White című kiállítás a nyolcvanhét éves fotóriporter korai, részben most először látható munkáit mutatja be. A kiállítással egy időben jelent meg Hoepker ötvenes évekbeli emblematikus olaszországi képeit bemutató Italia című fotóalbum is.

Fotótörténet – Elliott Erwitt: Bulldogok, New York, 2000

2023-ban a Leica Picture of the Year elnevezésű díjat a New York-i Magnum fotográfus, Elliott Erwitt kapta Bulldogs című New York-ban készült felvételéért. Az a közhely, hogy a kutyák és gazdáik gyakran vizuálisan is hasonlítanak egymásra, ezen a 2000-ben készült fényképen is erőteljesen megmutatkozik. A kutya tematika egyébként nem véletlen, hiszen egyik kedvelt témáját a kutyák jelentik, és mindig ezek voltak a legnépszerűbb alkotásai.

Fél évszázad a Magnum fotográfusaként – Burt Glinn életműve visszarepít a 20. század ikonikus hétköznapjaiba

A heidelbergi székhelyű Kehrer Verlag az egyik legsokoldalúbb Magnum-fotográfus, az amerikai Burt Glinn (1925–2008) életművének meghatározó darabjait rendezte kötetbe Half a Century as a Magnum Photographer címen. Az angol nyelvű, száznegyvennégy oldalas keménytáblás monográfiát már önmagában élmény kézbe venni, ám az igazán őszinte rácsodálkozás a kiemelkedően izgalmas képanyagot látva fog bennünket érni.

„A képek felé fordulás egyszerre volt megkönnyebbülés és egy belső kényszer” – 100 éve született Inge Morath

A számos nyelvtudása mellett Morath termékeny napló- és levélíró is volt; a szavak és képek iránti kettős tehetsége különlegessé tette őt kollégái között. Morath sokat és gyakran szórakoztatóan írt fotográfiai témáiról. Bár életében ritkán publikálta ezeket a szövegeket, a posztumusz kiadványok munkásságának főleg erre az aspektusára összpontosítottak.

Kiállítják Werner Bischof sosem látott színes fotográfiáit

A tragikusan fiatalon elhunyt svájci fotográfus, Werner Bischof (1916–1954) eddig sosem látott, nagyrészt különleges technikával készült színes felvételeiből látható kiállítás Unseen Colour címen július 16-ig a luganói Museo d’arte della Svizzera italiana (MASI) kiállítótermeiben. A kiállítással párhuzamosan a fotókból könyv is megjelent az Edizioni Casagrande kiadó gondozásában.

„Mindannyiunknak megvan a maga véleménye” – Capa ikonikus fotójáról is mesélt Cristina de Middel, a Magnum Photos új elnöke

A brazíliai Salvador de Bahiában élő Cristina de Middelt 2022 elején nevezték ki a Magnum Photos elnökének. De Middel 2017-ben már jelölt volt, majd 2019-ben munkatárs, idén pedig tag, és elsőként a Magnumnál, teljes jogú tagságának első évében egyből elnökké is választották. Ez az első eset a Magnum történetében, hogy egy új tag szinte azonnal lett az elnök.

Tovább

Elég közel: Új nézőpontok a Magnum 12 női fotográfusától

Szeptember végén nyílt meg az ICP legújabb kiállítása Elég közel: Új nézőpontok a Magnum 12 női fotográfusától címmel. A több mint 150 képet felvonultató kiállítás egyedi módon mutatja be, hogy a fotográfusok hogyan reflektálnak a különböző globális helyzetekre, közösségekre és egyénekre.

Fotótörténet – David Chim Seymour: Tereska (1948)

A fotót 1955-ben Edward Steichen beválogatta a legendás Az ember családja című kiállításra. Az évek, évtizedek alatt a fénykép, amelyen Tereska lerajzolja otthonát, sok mindenkit lenyűgözött, és a második világháború egyik jelképe lett. Hogy ki volt Tereska, mégis majdnem hetven évig rejtély maradt.

Az objektív újrafókuszálása: középponttól a peremig – a Magnum Photos első filmfesztiváljáról

A filmek és a hozzájuk kapcsolódó diskurzusok etikai kérdéseket, az alulreprezentáltság és az objektív mögötti pozícióval járó felelősség kérdéseit járták körül. A fesztiválon négy Magnum-fotográfus négy különböző helyszínen készült filmje volt látható: Khalik Allah az Egyesült Államokban, Chris Steele-Perkins a Szaharától délre fekvő Afrikában, Susan Meiselas Latin-Amerikában, Patrick Zachmann a Földközi-tenger térségében forgatott.

Kinyomtatni az internetet – MAGNUM 75 kiállítás a Capa Központban

Sajnos egy ilyen kiállítás nem tudja méltósággal ünnepelni az ügynökség múltját és kulturális szerepét, mivel egy tőle teljes mértékben idegen, ügyetlen, sőt groteszk és alapvetően értelmetlen formában mutatja be azt. Mi köze az online térnek a Magnum-örökséghez? Mivel lát/tapasztal így többet a látogató, mint egy standard tárlaton?