A számos nyelvtudása mellett Morath termékeny napló- és levélíró is volt; a szavak és képek iránti kettős tehetsége különlegessé tette őt kollégái között. Morath sokat és gyakran szórakoztatóan írt fotográfiai témáiról. Bár életében ritkán publikálta ezeket a szövegeket, a posztumusz kiadványok munkásságának főleg erre az aspektusára összpontosítottak.
A tragikusan fiatalon elhunyt svájci fotográfus, Werner Bischof (1916–1954) eddig sosem látott, nagyrészt különleges technikával készült színes felvételeiből látható kiállítás Unseen Colour címen július 16-ig a luganói Museo d’arte della Svizzera italiana (MASI) kiállítótermeiben. A kiállítással párhuzamosan a fotókból könyv is megjelent az Edizioni Casagrande kiadó gondozásában.
A brazíliai Salvador de Bahiában élő Cristina de Middelt 2022 elején nevezték ki a Magnum Photos elnökének. De Middel 2017-ben már jelölt volt, majd 2019-ben munkatárs, idén pedig tag, és elsőként a Magnumnál, teljes jogú tagságának első évében egyből elnökké is választották. Ez az első eset a Magnum történetében, hogy egy új tag szinte azonnal lett az elnök.
Szeptember végén nyílt meg az ICP legújabb kiállítása Elég közel: Új nézőpontok a Magnum 12 női fotográfusától címmel. A több mint 150 képet felvonultató kiállítás egyedi módon mutatja be, hogy a fotográfusok hogyan reflektálnak a különböző globális helyzetekre, közösségekre és egyénekre.
Az Ostlicht őszi árverésén Marc Riboud egyik híres munkájára, Az Eiffel torony festője című képre is lehet licitálni, ebből az alkalomból a fotó történetét is bemutatjuk.
A fotót 1955-ben Edward Steichen beválogatta a legendás Az ember családja című kiállításra. Az évek, évtizedek alatt a fénykép, amelyen Tereska lerajzolja otthonát, sok mindenkit lenyűgözött, és a második világháború egyik jelképe lett. Hogy ki volt Tereska, mégis majdnem hetven évig rejtély maradt.
Chris Killip fotográfus pályafutásának és egyben személyének egyik egyedülálló és kiemelten fontos jellegzetessége az a viszonyrendszer, amelyet a fotóin megjelenő emberekkel alakított ki. Killip nem pusztán a szakmabeli szerepében, vagyis fotográfusként volt jelen a fotózások helyszínein, hanem mint magánember is elmélyült a terepen.
A filmek és a hozzájuk kapcsolódó diskurzusok etikai kérdéseket, az alulreprezentáltság és az objektív mögötti pozícióval járó felelősség kérdéseit járták körül. A fesztiválon négy Magnum-fotográfus négy különböző helyszínen készült filmje volt látható: Khalik Allah az Egyesült Államokban, Chris Steele-Perkins a Szaharától délre fekvő Afrikában, Susan Meiselas Latin-Amerikában, Patrick Zachmann a Földközi-tenger térségében forgatott.
Sajnos egy ilyen kiállítás nem tudja méltósággal ünnepelni az ügynökség múltját és kulturális szerepét, mivel egy tőle teljes mértékben idegen, ügyetlen, sőt groteszk és alapvetően értelmetlen formában mutatja be azt. Mi köze az online térnek a Magnum-örökséghez? Mivel lát/tapasztal így többet a látogató, mint egy standard tárlaton?
A Magnum – a fotográfia jövőjét rendre előrebillentő szokásának megfelelően – júniusban mutatta be az első NFT-kollekcióját, amely három, hetvenöt képből álló válogatást tartalmaz az ügynökség történetének egyre növekvő archívumából.
Az Open for Business – Magnum Photographers on Commission című kiállítás Amszterdamban a Magnum Photos egy olyan oldalát kívánja bemutatni, amelyet a nagyközönség valószínűleg alig ismer vagy nem köti őket a meghatározó fotográfiai műhely alkotóihoz. Illetve ezen munkákkal maguk a fotográfusok sem gyakran reklámozzák magukat, ezek a megbízások többnyire nem képzik részét hivatalos fotográfusi ouevre-üknek.
A Magnum Photo ügynökséghez 1951-ben csatlakozott és (el)ismertségét jól jelzi, hogy 1958-ban egy felmérés eredményeképpen a „világ tíz legnagyobb fotográfusa” közé sorolták Ansel Adams, Richard Avedon, Henri Cartier-Bresson, Alfred Eisenstaedt, Ernst Haas, Yousuf Karsh, Gjon Mili, Irving Penn és W. Eugene Smith mellett.
Shulamit Branitzky, azaz Pita 1924-ben született Tel-Avivban és a sodró, háborús időszak ellenére is viszonylagos jómódban és nyugalmas körülmények között éltek családjával. 1944 és 1948 között házasságban élt egy zsidó származású, angol katonai tiszttel, aki válásuk után visszatért az Egyesült Királyságba. Pita lánya, Diana Dolev napvilágra hozott olyan családi képeket, melyeket Robert Capa készített róluk az ötvenes évek elején.
A KunstHaus Wienben 2022. február 13-ig látogatható Mediations című tárlaton a Carnival Strippers (1972–1975), a Prince Street Girls (1975–1992) és a Room of Their Own (2015–2016) című sorozatait mutatják be, valamint a nicaraguai forradalomról szóló Mediations (1978–1982) című installációt láthatja a közönség.
A galériánkban is látható a Brooklyni banda, A változás kora, az East 100th Street és a Metró című sorozatokból származó fotók Davidson közel nyolc évtizedes fotográfiai karrierjének legismertebb képei közé tartoznak.