Az Értelem, a Tehetség és az Igazság szeretete – a ratio, a tekhné és a praxisz elgondolását kiegészítve

„A fénykép esetében teljesen elvonatkoztathatunk a tapasztalattól.
Ugyanakkor úgy fest, mintha élettel lenne átitatva.
Nekem mindig is ez mozgatta meg a képzeletemet a fotográfiát illetően.”
(Richard Kalvar) 

Az írott szó, amely egy útjelzőtáblán vagy egy sírfeliraton jelenik meg, egy graffitivel vagy épp egy pólófelirattal összeolvasva egy új olvasatát hozza létre a világnak. Az 1944-ben New Yorkban, egész pontosan Brooklynban született fotográfus egy humán attitűdöt felvéve, – s e humán aspektusnál is maradva fotografálta környezetét. Beállítottságát kiterjesztette egy antropomorfizáló megközelítéssel. Önmagát anti-fotózsurnalisztának tartja. Richard Kalvar Selected Writings című könyvében a tárgyak éppúgy megelevenednek, mint az életerővel áthatott személyek.

Kalvar a Cornell University-n folytatta angol- és amerikai irodalmi tanulmányait a hatvanas években. Majd New Yorkban a francia divatfotográfus, Jérôme Ducrot asszisztense volt. Két évet töltött munkával New Yorkban. Ezt követően első és utolsó színházi felkérésére került sor, amikor is egy szerepet kapott Marseille-ben és Párizsban, mely színházakban francia nyelven játszott és ami azzal az elhatározással is járt egyben, hogy letelepedett Párizsban. Itt az Agence Vu ügynökségnek kezdett el dolgozni. 2007-ben pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a Maison Européenne de la Photographie rendezett retrospektív kiállítást neki. Ezzel egyidőben jelent meg könyve még ugyanabban az évben, Earthlings címmel.

Kalvar irodalmi tanulmányai hozzásegítették, hogy poétikusan gondolkodjon mindenről, ami körülveszi, legyen az bármilyen hétköznapi színtér vagy esemény is. A hagyományos megközelítést túlszárnyalva, hogy az átmeneti rítusoknak tulajdonítson jelentőséget, az emberi élet azon eseményeinek, amikor is az egyik életszakaszból a másik életszakaszba lép az ember (keresztelő, felnőtté avatási–beavatási ceremóniák, házasság, temetés), amelyek szinte minden ember életében törvényszerűen bekövetkeznek és amelyekhez a hagyományos képrögzítés tapad, Richard Kalvar a semmiségekben leli örömét. Ezeket átadva és bemutatva Átlagisztánból eljuthatunk Extrémisztánba, s pont olyan pompás derűvel szemlélhetjük képi világát.

Őszintén csodálkozom ezen a mindig nyugodt, mindig újító képi ábrázolásokon a könyvben lapról lapra haladva–, látványok, amelyek az utcákon bolyongva fedezhetők fel és mint alkotó úgy fed fel számunkra Richard Kalvar, hogy az emlékezetes legyen. Vizuális költeményeket alkot. Képekben fejezi ki magát, akkurátusan megkomponálja képeit a szavak erejével.

Munkássága szakmai körökben elismert: a Magnum Photos képügynökség elnökévé választották, jelenleg pedig tiszteletbeli elnöke.

Richard Kalvar munkáiban egyesül az Értelem, a Tehetség – és az Igazság szeretete. Az Egyesült Államokban, Japánban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban dolgozott.

A Selected Writings albumban szereplő fényképei, amelyeknek képcímei „Nagyon diszkrét halott”; „Kerüld el a fölösleges zajt” vagy a „Mi itt gondoskodunk Önről! Egész pontosan miről is???”; a „Fellegekben járó igazság” mind annak a szembeállításai, hogy hogyan artikulálható a különbség a saját és mások gondolkodása között.

Azokat a látszatigazságokat tárja fel Richard Kalvar, amely mind a társadalom, mind a lokális közösségek, mind az egyén szintjén megvannak. A visszásságok és közhelyek birodalmában csupán átteszi a hangsúlyokat.

Amíg a 2007-ben megjelent fotóalbum a maga klasszikus értelmében hagyatkozott a képi elemekre, a különbség abban artikulálódik a 2023-as könyvéhez képest, hogy az utóbbiban már beleszővi a verbális üzeneteket is.

A homo ludens készségével felruházott Kalvar teljesen ellentmondás-mentes történeteket hoz létre. Ilyen a 1969-ben készült New York című képe. Egy interpretációs szintet lép, a saját szemszögéből teremti meg, amit ő igaznak vél. A többi dolgot hozzáigazítja. Ez az, ami alatt a matematikusok ’konstruktív bizonyítást’ értenek, azaz, képesek rugalmasan gondolkodni. A puszta tényeket veszi alapul csupán. Ami Kalvarról kijelenthető, hogy a világegyetem problémája számára banalitás, akkor, amikor ahhoz vagyunk szokva, hogy a banalitásban a világegyetem problémáját lássuk.