A hannoveri Sprengel Múzeumban True Pictures? címmel az USA és Kanada legfontosabb 36 fotográfusának képeiből nyílt kiállítás november elején. Három észak-amerikai generáció munkássága válik így összehasonlíthatóvá, összesen 339 fotográfián keresztül. A kiállítás témaköreit az 1980-as évektől napjainkig felmerülő társadalmi megrázkódtatások formálják. Eközben a True pictures? címe már-már klasszikus módon utal a fotográfia és a valóság visszamenőleg is sokszínűen értelmezhető viszonyára.
Az észak-amerikai fotográfia az 1980-as évekig úttörő szerepet töltött be a nemzetközi művészeti megítélésben. Ebből a mivoltából később azért veszített, mert a fotográfia médiuma az európai művészeti színtéren is erősödni kezdett. Így az amerikai fotográfia, vele az avantgárd már nem volt feltétlen példakép a fiatal generáció számára. A figyelem máshová terelődött és európai szemmel a róla való tudás is életlenebbé vált – szól a Sprengel Múzeum koncepciója.
Amellett, hogy most Hannoverben e jelenség szemtanúi lehetünk, a tárlat érvényességét egy másik fontos körülmény is meghatározza: a nem csupán földrajzilag összefűzhető alkotók három generációja egy digitalizálódó korban kellett helytálljon, mely mindenki számára új volt. Sőt, az analóg technikát felváltó digitális térnyerés mellett az ezzel járó vagy ezzel párhuzamos társadalmi változások hiteles feldolgozása is kihívást jelentett a művészek számára.
Technikai szempontból gondolhatunk itt a „képözön” fogalmára, a megújuló médiumban rejlő technikai lehetőségekre vagy akár a digitális jelenségek köré húzott tudatos határvonalakra is. Ám a csoportos kiállítás hátteréül szolgáló történeti éra a technikai „forradalom” mellett társadalmi szempontból sem volt kevésbé viharos. A tematika az alkotói attitűdökön keresztül kitér az 1968-as amerikai nemzeti traumára, a vietnami háború hatásaira, az AIDS-válságra, emellett foglalkozik a szisztematikus rasszizmussal, a feminista elmélet vizsgálatával, a szexualitás és a nem fogalmaival, de az identitás kérdésével és megkérdőjelezésével is. Némely problémakör a mai napig sem veszített érvényességéből. A fiatalabb generáció alkotásai narratív vagy politikai töltetű állásfoglalások mellett szubjektív megközelítéseket is tartalmaznak, jellemzően a 21. századi amerikai vizuális kultúrára.
A tárlat a salzburgi Museum der Moderne együttműködésével valósult meg, további partner a Kunstmuseum Wolfsburg, a Museum of Photography Braunschweig, a Folkwang University of the Arts Essen, a Leibniz University of Hannover (Amerikai Tanulmányok), a Hannoveri Egyetem, valamint a Hildesheimi Egyetem Képzőművészeti és Művészettörténeti Intézete volt. A Wolfsburgi Művészeti Múzeumban a Sprengel tárlattal párhuzamosan LaToya Ruby Frazier fényképeit mutatják be, amelyek az Egyesült Államok úgynevezett „rozsdaövezetében" készültek – ez a tárlat 2022. április 10-ig látható.
Cindy Sherman kitalált narratívákból építkező önarcképei közül két táblakép is szerepel a kiállításon. Allan Sekula, a dokumentumfilmjeiről is ismert fotográfus 25 fekete-fehér képből álló Untitled Slide Sequence című sorozatában a műszak végére érő dolgozók láthatók. Rodney Graham egyik legizgalmasabb önarcképe, a Paradoxical western scene is szerepel a kiállításban. Több képet is láthatunk az identitással vagy a nőiséggel is foglalkozó Martine Gutierrez munkásságából. Nan Goldinnak pedig az egyik legfrissebb képe került a Sprengel Múzeum tárlatába, mely a 1st days in quarantine, Brooklyn, NY, 2020 címet viseli és Goldin lakásában készült, ahol több mint egy hónapot töltött bezárva a járvány miatt. A képen szereplő virágok az utolsók, melyeket a fotográfus a lezárás előtti „békében” vásárolt.
A 36 név között szerepel még Gregory Crewdson, Jeff Wall, Stan Douglas, Liz Deschenes, Laurie Simmons, Xaviera Simmons, Ayana V. Jackson, Christopher Williams – sőt, a leghíresebb fotográfusok mellett kevésbé ismert művészek is felfedezhetők.
