Rorschach-teszt a Vintage Galériában – Válogatás Szabó Dezső kamera nélkül készült képeiből

Hermann Rorschach (1884–1922) svájci pszichiáter a róla elnevezett tintafolt-teszt kifejlesztése által vált híressé. A Rorschach-tintafoltteszt egy pszichológiai, diagnosztikai mérőeszköz, egyike a 20. század legáltalánosabban használt projektív tesztjeinek. Célja, hogy a pszichológus más vizsgálatok kiegészítése érdekében feltérképezhesse a vizsgált személy személyiségstruktúráját. A teszt tíz táblából áll, amelyeken szimmetrikus tintafoltok láthatóak. Öt táblán fekete, két táblán fekete és piros foltok vannak, három tábla pedig többszínű. A táblák az egész világra kiterjedően egységesek. Ezek az ábrák a világ legismertebb képi szimbólumai közé tartoznak. Rorschach apja rajztanárként dolgozott egy magániskolában. Hermann középiskolai gúnyneve „Klex” (tintapaca) volt. Számos elképzelés kering a gúnynevéről és a róla elnevezett teszt összefüggéséről. A klexográfia annak idején a svájci gyerekek körében általánosan elterjedt játék volt. Ez nem volt más, minthogy egy tintapacát ejtettek a papíron, melyet ezután félbehajtottak, így a paca lepkét, madarat stb. formázott.
A pareidolia egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan és véletlenszerű ingereket, hangokat vagy képeket, konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. A pareidolia az apophenia egy altípusa. Az apophenia az agyműködés általános hatásának tekinthető. Szélsőséges esetekben lehet pszichiátriai zavaroknak a tünete.

A Copy című sorozat a kamera nélküli (cameraless) fotográfia területén belül értelmezhető, chemigram technika alkalmazásával készült. A másolat fogalmának képi megjelenítése a fekete-fehér fotópapír fizikai-kémiai tulajdonságaira alapozva realizálódik. Elsőként a fotópapír egyedi tárgyisága a meghatározó, vagyis egy papírlapról van szó, amely alakítható, ebben az esetben hajtogatható. Másodszor, alapvető tulajdonsága az is, hogy a fényt, mint információt, rögzíteni és tárolni tudja.  E két jellemző együtt adta a sorozat elkészítésének koncepcióját.
A másolás itt nem egy optikailag leképzett negatívról történik (papírkép-nagyítás), a képet nem is egy idegen tárgy negatív fény-lenyomata hozza létre (fotogram). Mindössze a híváshoz és fixáláshoz használt vegyszerek, a fény és meghatározó, egyedi elemként, a fotópapír hajtogatása segítségével keletkeznek formák a felületen. Ez egyfajta speciális monotípia módszer, önmásolás. A keletkezett formák a Rorschach-teszt ábráihoz hasonlóak.

A munkák elkészítésének egyszerűsített technikai leírása a következő: a függőleges tengelye mentén kettéhajtott, majd szétnyitott fotópapírra hívó vagy fixír kerül, utána a papírt újra összehajtom és szétnyitom, majd megvilágítom. A hívófolyadék által ért területen sötét folt keletkezik, majd fixírfürdőbe merítve rögzítésre kerül a kép. Amennyiben fixírrel készítünk foltot, úgy a vegyszer által ért terület nem tud előhívódni, így fehér marad. Hívófürdőbe kerül és egy fekete alapon fehér ábra keletkezik. Ezután a szokásos processzus szerint fixálásra kerül a kép, hogy maradandó legyen. A fekete-fehér eljárás tulajdonságait felhasználva fehér alapon fekete vagy fekete háttéren fehér alakzatot kaphatunk.
A keletkezett foltok jobb és bal oldala a módszerből adódóan egymásnak – nem teljesen tökéletes – egyszerre keletkező másolatai. Ezt az első fázisban elkészült képet akár eredetinek is nevezhetjük. Ebben a rendszerben a fotópapír alkalmazása túlléphet a festékkel vagy tintával létrehozott képzőművészeti eljárás lehetőségein és jelentésén. Tovább lépve, az elkészült képet (eredetit), papírnegatívként felhasználva, kontaktmásolással megismételhetjük, mely esetben az eredeti forma fotográfiai negatívját kapjuk. Ez lehet azonos állású vagy fordított tükörszimmetrikus. A másolatot egy következő másolásban alkalmazva létrehozhatjuk az eredetivel megegyező (nagyon hasonló) képet is. Ily módon az absztrakt foltok, a rendelkezésre álló eljárások és a variációs lehetőségek rendszert alkotnak. Demonstrálják az önmásolás, ismétlődés, tükrözés, másolás vagy reprodukálás vizuális és fotográfiai logikáját.

A megvalósult sorozatnak nem volt célja bemutatni az összes felvetést, melyek a fent összefoglaltakból következnek. A vizuális nyelv olyan alapelemeiről van szó, melyeknek lehetőségeit csak újabb számos sorozatban lehetséges artikuláltan megjeleníteni.

A Copy sorozat két triptichonból és egy diptichonból álló részén túl, 18 db önálló táblából áll. A diptichonnak és az egytagú művek mindegyikének szimmetrikus folt az alapja. Ezek egy része „eredeti”, míg a másik része „másolat”. A vizuális hatás, valamint az egységesség érdekében a teljes anyag – egyetlen kép kivételével – fekete háttéren fehér formából áll. E munkák az orvosi képalkotó eszközök (röntgen, ultrahang, CT, MRI, PET) vizuális világával hozhatók leginkább asszociációs kapcsolatba. Ezen okok két fontosabb eleme, hogy azok túlnyomó részben fekete-fehérek, és szimmetriájuk miatt maguk a foltok is valamifajta biológiai szervezet felépítésére emlékeztetnek. A két triptichon kör alakú formák vegyszer segítségével létrehozott lenyomata, mindkettő magában hordoz egy-egy megközelítést az ismétlődés vizuális-logikai rendszeréből. 

*Leonardo da Vinci: A festészetről (szerk. Németh Lajos, ford. Gulyás Dénes). Corvina Kiadó, Budapest, 1973, 53. p.