Az amerikai származású Alex Prager legfrissebb ‘Part One: The Mountain’ című munkájával a tőle megszokott hiperesztétikán keresztül vizsgálja a modern világ archetípusait.
Alex Prager 1979-es születésű, Los Angeles-ben alkotó fotográfus és filmkészítő. Az amerikai kulturális identitást vizsgáló munkái könnyen felismerhetőek, az idillikus Egyesült Államokról elképzelt kisváros-életérzés, az Old Hollywood-stílus és a fogyasztó tömeg arcai köszönnek általában vissza a fashion eszközöktől sem visszariadó munkáin. Technicolor alkotásain azt érezhetjük, mintha William Eggleston összefogott volna Alfred Hitchcockkal, Prager a kortárs fotó és médiaművészet eszköztárával a klasszikus típusokat keresi.
A Part One: The Mountain címében megnevezett hegy mondhatni ősi szimbólumként az archetipikus értelmezések felé tereli a befogadót: egy olyan helyszínre vannak adaptálva Alex Prager szereplői, amely elemeli őket a hétköznapoktól egy szakrális – vagy kevésbé fennkölten – egy nem evilági térbe, ahol mégis esszenciálisabban jelennek meg attribútumaik és válnak önmagukban értelmezésre alkalmas jelenségekké. E környezet feltárulhat az istenek/archetípusok szokásos lakhelyeként, a transzformatív életesemények és a képeken is megjelenő mozgalmas, kiszámíthatatlan és megfejtendő jelenetek színpadaként, vagy akár a tömegek előtt ismeretlen titkok és misztikumok közegeként is.
Egymástól elkülönített, egyenként bemutatott szereplői, az americana stílus, a ponyvafikció számunkra csak jobbára mozifilmekből és képregényekből ismert alakjai szatírként ugranak fel, esnek, zuhannak Prager kamerája előtt. Közöttük megjelennek cowboyok, stewardessek, porszívóügynöknek tűnő alakok és a kaszinóból éppen kilépő hölgyek is. Akárcsak a kábelcsatornák között kapcsolgatnánk, mégsem születik olyan benyomásunk, hogy csupán a műfaji filmek karakterei lennének felvonultatva. Miközben egyértelműen André Kertész faunja jut eszünkbe, azon kapjuk magunkat, hogy akaratlanul is e személyek egyéni és közös tulajdonságain, jellemvonásain, sorsuk mibenlétén kezdünk gondolkozni. Ebből viszont már automatikusan saját személyiségünk konstruáltságára, „előregyártottságára” és „főszereplősége”, a média által legyártott szelfek, ismétlődő minták hatásaira – egyszóval a tömegemberre asszociálunk. Mennyiben határoznak meg minket és vágyainkat a médiából megismert tipikus szereplők? Mit jelent átmedializált világunkban a személyiség? A munkák szereplőivel a sorozatot kiegészítendő videóinterjú is készült, amelyben ezen szereplők a fényképek koncentrált kifejezésmódjánál árnyaltabb módon kerülnek bemutatásra, de jellemeik tipikusságán ez nem változtat.
