2021-ben a pandémia miatt kimaradt, idén viszont újra sokszínű programokkal készül a Foto Wien fesztivál március 9–27. között, ahol több mint 140 kiállítás és 300, fotóhoz kötődő esemény várja a látogatókat. A fesztivál fő szervezője a Kunst Haus Wien, de mellettük más partnerszervezetek is részt vesznek a fesztivál kidolgozásában és megvalósításában. Hasonlóan a szervezéshez, a fesztivál rendelkezik egy kiemelt központtal, ami a bécsi Atelier Augartenben található. Ez a tér nemcsak gócpontja az eseménysorozatnak, hanem tere a gondolatcserének és dialógusnak is. Ezen felül múzeumok, galériák, egyetemek, kiállítóterek, kulturális intézmények, de kávézók is helyet adnak kiállításoknak, tárlatoknak és projekteknek.
A kiállítások strukturálása is követi a fenti logikát. A fesztiválnak két kiemelt fókusza van, két kiállítása, ami centrumot képez és segít a tájékozódásban, vissza-vissza lehet hozzájuk térni igazodási pontként, csakúgy, mint a fesztivál kiállítócentrumához. Ez azért is fontos, mivel valóban tömérdek programlehetőség vár a látogatókra, amiken nem magától értetődő az eligazodás, ezért a centrumból, centrum felé vagy centrum körüli barangolás – akár szó szerint is – jó stratégia lehet a bécsi fotórengetegben történő tájékozódáshoz.
Az egyik hangsúlyos kiállítása a fesztiválnak a Focus on Women Photographers, amely arra az évszázados űrre reflektál, amit a női alkotók hiánya hagyott maga után a fotográfiai kánonokból. A jelenség, hogy nincsenek jelen a női művészek, és hogy kiszorulnak a hivatalos diskurzusokból, egyáltalán nem új, annak gyökere és magyarázatai sem, viszont megoldásai, a nők érvényesülésének helyzete még mindig nem megoldott. A bécsi kiállítás ehhez a kritikai, formabontó diskurzushoz szól hozzá. Érdekessége, és talán szép metaforája a feminista megközelítéseknek, valamint a női közösségek szerveződésének, hogy egyéni művészek mellett alkotói kollektívák is kiállítanak a tárlaton, így nemcsak a képekben, hanem a kiállítók és kurátorok attitűdjében is kirajzolódik egy új álláspont. A fotográfusok, akiknek munkáit megtekinthetjük: Laia Abril, Alia Ali, Poulomi Basu, Nakeya Brown, Pixy Liao, Paola Paredes, Sọr̀ọ ̀Sókè (Kollektiv), Annegret Soltau, The Journal (Kollektiv), Carmen Winant.
A nőiségen túl közös bennük, hogy mindannyian valamilyen társadalmi-politikai kérdést járnak körül kiállított munkáikban. Laia Abril például Menstruation Myths című munkájában a menstruáció tabuizált kérdésén keresztül helyezkedik a mizogínia, azaz a nőgyűlölet nagyobb témájába, és ezek lebontását veszi célba fotóin keresztül. Poulomi Basu Centralia című munkája is szerepel a fesztiválon, amiről korábban már beszámoltunk a Punkton. Pixy Liao Experimental Relationship című sorozata pedig a női-férfi hatalmi rendszereket átírva, és a kulturális elvárásokat megdöntve a klasszikus heteroszexuális párkapcsolatokban rejlő alternatívákkal kísérletezik.
