Lebohang Kganye nyerte el a 2022-es Paul Huf-díjat
22 • 03 • 17Baki László
A FOAM (Fotografiemuseum Amsterdam) március 15-én jelentette be, hogy Lebohang Kganye dél-afrikai fotográfus nyerte el a 16. FOAM Paul Huf-díjat, melyet a holland fotográfus, Paul Huf (1924–2002), valamint a fényképezés új formái és a feltörekvő tehetségek iránti nyitott és lelkes megközelítése ihletett, ami megegyezik a Foam küldetésével is. Paul Huf innovatív fényképezési technikájáról volt ismert, és 2001-ben személyesen vett részt a Foam Fotografiemuseum Amsterdam megalapításában.
A Paul Huf-díj kapcsán a nemzetközileg reprezentatív válogatás összeállítása érdekében a Foam mintegy harminc jelölőt keresett meg a világ különböző részeiről, és a fotográfia területén dolgozó szakembereket arra kérték fel, hogy válasszanak ki néhány tehetséges fotográfust a saját régiójukból. Az idei versenyre 21 országból több mint 100 projekt érkezett be. A győztes a húszezer eurós pénzjutalmon kívül önálló kiállítási lehetőséget kap a FOAM-ban, megjelenést az évente megjelenő FOAM Talent következő számában, illetve részt vehet az ehhez kapcsolódó Talent programban is. A zsűri indoklása szerint a nyertes projekt
„... a személyes narratívákon, az emlékezeten, a családon, a veszteségen és az elmozduláson elmélkedik, miközben megkérdőjelezi a fényképezést, mint az igazság jelzőjét. A fotográfiát, kollázst, filmet, installációt és szobrászatot ötvöző Kganye performatív és vizuálisan kifinomult alkotásai családi és kollektív archívumokra támaszkodnak, hogy megvilágítsák a történelem és az emlékezet természetét.”
Lebohang Kganye – a kortárs dél-afrikai fotográfusok új generációját képvisel – 1990-ben született Johannesburgban. Kganye jelenleg a dél-afrikai Witwatersrand Egyetemen végzi képzőművészeti mesterképzését. A figyelemre méltó díjai közé tartozik a Grand Prix Images Vevey (2021/22), a Paulo Cunha e Silva Art Prize (2020), és a Camera Austria Award (2019). Kganye munkája a személyes történelem és az ősök témáit kutatja, miközben rezonál Dél-Afrika és az apartheid történetével.
Kganye így nyilatkozott:
„A díjat egy olyan pillanatban kaptam meg, amikor annyira más a viszonyom a művészetemmel. Felismertem, hogy a történetek középpontjában a gyógyulás áll. Hálás vagyok, hogy a gyógyulás nem csak nekem szól. Személyes vizuális nyelvezetem megváltozott, és az anyagiság és a szóbeli történetek állnak a középpontban. A munka kiválasztása megmutatja, hogyan gondolkodom a gyakorlatomon és az általam kialakított kapcsolatokon keresztül.”