„Soha nem gondoltam arra, mi lesz a képek sorsa” – Válogatás Rédei Ferenc fotóalbumának képeiből

Rédei Ferenc 1944. február 28-án született Budapesten. Vasesztergályosnak tanult Csepelen, majd egy ajándékba kapott Rolleiflex géppel fényképezni kezdett. Fotóriporteri pályafutását a MÁVAUT üzemi lapjánál kezdte, majd a Magyar Rendőr munkatársa lett. 1971-től a Népszava fotóriportere, 1975-től 1985-ig rovatvezetője volt, majd a Népszabadság fotórovatának vezetője lett. 2006-tól, nyugdíjasként a Népszabadság fotóarchívumának 1963 és 1990 között készült anyagait digitalizálja, archiválja.

„Soha nem volt lehetőségem, de ha egész őszinte akarok lenni, valószínűleg nem is nagyon törekedtem arra, hogy dédelgessek valamilyen általam kiválasztott témát, nyakamban fényképezőgéppel elinduljak, esetleg hetekig kutassam, megörökítsem azokat a helyzeteket, arcokat, fűszálakat, amelyek kerekké teszik a „történetet”.
Nem választhattam, történet nem volt, csak rohantam az úton, amelyet a NAPILAP jelölt ki számomra. Iparos voltam egész életemben, de ez nem egyfajta megélhetési kényszerből alakult így, hanem a habitusomból, abból, amit elsősorban a sportnak köszönhetek.  Így, az előre átgondolt, komponált képek helyett, maradtak számomra a villanások. (...)
Ami biztos, soha nem gondoltam arra, mi lesz a képek sorsa, a történelmi távlat egy magamfajta napilapos fotósnak ismeretlen fogalom volt. Most is csak a kérdés foglalkoztat, vajon ezek a képek működnek-e az írások nélkül? Már csak azért is, mert vannak köztük olyanok, amelyek szigorú fotósszakmai szempontok szerint messze vannak a jótól.” – olvashatjuk Rédei Ferenc Balogh Rudolf-díjas, Aranytollas, Pulitzer-életmű díjas és Fotóriporteri Életműdíjas fotóriporter Kétszázötvenedre kettő-nyolc című könyvének előszavában megjelent gondolatokat.