Fotografia Europea 2022 – Tavaszi fotófesztivál-körkép III.

„A legnagyobb télen tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem.”
Albert Camus

A bennünk lakozó belső, rejtett erő a központi témája a 2022-es Fotografia Europeának, amelyhez a fenti Albert Camus-től kölcsönzött idézettel közelítenek a szervezők. A legyőzhetetlen nyár – amiről a szerző ír – az a belső erő, amely képessé tesz minket az aktív és re-aktív tevékenységekre olyan helyzetekben is, amelyek sokszor kilátástalannak tűnnek. Ahogy az évszakok váltakozásában is ott van a folytonosság, az élet kihívásaiban, és az azokra adott megoldásokban is ott a folytonos visszatérés dinamikája. A hétköznapok forradalma, a személyes motivációk és a reményt adó legyőzhetetlen nyár a fotó médiumán keresztül bomlik ki és aktivizálódik a fesztiválon.

Idén, 2022. április 29. és június 12. között 17. alkalommal kerül megrendezésre a Fotografia Europea az olaszországi Reggio Emilia régióban. A nemzetközi kulturális és kortárs fotográfiai fesztivál 2006 óta működik. A koncepció része, hogy a kiállítások és programok különböző helyszíneken látogathatók, hogy minél több intézmény tudjon bekapcsolódni az eseménysorozatba, ami ugyanúgy érvényes a látogatókra is.

Az ismeretlen, váratlan helyzetekben – amelyeknek szélsőséges, kicsúcsosodó esetének tekinthetjük a kríziseket – sokszor nehéz a pozitív lehetőségeket látni, azonban már magukban a helyzetekben is ott rejtőzhet a változás és növekedés magja, amiknek a belső erő tud utat törni. Az új kihívások új valóságokat teremtenek, amiknek alakításában az emberiségnek és egyes tagjainak is aktív szerepe van. A változás és változtatás puszta beismeréséhez is szükség van bátorságra, annak megéléséhez és alakításához pedig különösen. A fesztivál kiállítói történetekkel, sok esetben rendkívül személyes hangvétellel készültek, reflexív hozzáállással a világ helyzetét tekintve.

A fesztivál központja a Chiostri di San Pietro, ahol tíz kiállítás látható. Ezen felül a tárlatok különféle témával foglalkoznak, amelyeken belül a művészek specifikus fókuszú projekteket állítottak össze változatos eszköztárral, archív anyagok használatától kezdve a dokumentarista műfajon át a digitális, mozgókép technológiákig. A tág témákon belül megjelenik a kolonializmus és kulturális identitás kapcsolata (Nicola Lo Calzo: Binidittu), az utazónapló szerepe a veszteség és a gyász feldolgozásában (Seiichi Furuya), az alsóbb rétegek, az angol munkásosztály helyzete és megküzdése a kihívásokkal (Ken Grant), különböző női témák és perspektívák, mint a nők jakuzában elfoglalt helye (Chloé Jafé), a fake news jelensége, a vizuális megvezetés kérdése és az azzal történő duplafenekű játék (Jonas Bendiksen), valamint a család és (családi) emlékezet alakulása a változó időkben (Simona Ghizzoni).

A fesztivál egyik kiemelendő kiállítása a 2015-ben elhunyt Mary Ellen Mark The Lives of Women című tárlata, amelyben a dokumentarista fotográfus közel 90 munkája tekinthető meg, amik különböző helyzetű, életkorú és származású nőket mutatnak be intim közelségből a hatvanas évek végétől egészen napjainkig.

A kiállítások mellett a fesztivál előadásokkal, artist talkokkal, könyvbemutatókkal, workshopokkal, valamint egy zenei blokkal, a Fotofoniával is készül.