Az idei Riga Photomonth 2022. május 23. és június 22. között kerül megrendezésre a lett fővárosban, melynek központi témája a dekadencia. A fotóhónap programjai és kiállításai intézményi kereteken kívül működő galériákban kapnak helyet.
Az évenkénti eseményt 2014 óta tartják meg, idén a kiállítások mellett a kétnapos Decadence Music Festival is szerepelt a májusi programok között, melyen experimentális és punkkoncertek várták az érdeklődőket. A dekadencia történelmileg az erkölcsi hanyatlást hivatott leírni, a 19. század végi dekadens művészek pedig a haladással ellentétest, a társadalmilag elfogadottól eltérőt tűzték zászlajukra. Az ipari és társadalmi változások egyre kényelmesebbé, kiszámíthatóbbá tették az életet, a dekadensek viszont úgy gondolták, hogy a művészetnek nem a tömegek ízlését kell kiszolgálnia, sokkal inkább abszurdnak, olykor erkölcstelennek, a közértéket megkérdőjelezőnek kell lennie.
Ez ihlette az idei Riga Fotóhónapot is, ami olyan zenei és művészeti programot kínál, mely a szervezők szerint egyszerre közvetlen, brutális, irracionális, kihívó, szarkasztikus és elrettentő. Ehhez a koncepcióhoz szorosan kapcsolódva nyílt meg a Decadence című csoportos kiállítás, melyen Tobias Klein német expresszív festőművész, Envija, Elīna Semane, Lee Chapman, Roberts Brastiņš lett alkotók, valamint Dmitri Gerasimov észt művész (utóbbi Tommy Cashről készült szürreális képeivel lett ismert) megosztó alkotásai láthatóak.
Az idei év főkurátora Elīna Semane lett művész, aki leginkább botrányos kiállításairól/performanszairól és mobiltelefonnal készített fotóiról ismert, melyeken magát és barátait fényképezi, és többnyire szélsőséges érzelmek jelennek meg a képein. A fesztivál keretein belül látható Mic Drop című tárlata Nietzsche azon gondolatára alapoz, mely a jó és a rossz hagyományos megkülönböztetéséről, ezzel párhuzamosan pedig az általánosan elfogadott értékek és erkölcsi normák átértékeléséről szól.
Ieva Stalšene Innocence kiállítása a lélek ártatlanságának elvesztésére reflektál, a képek egy olyan folyamatot tárnak fel, melytől általában inkább elfordulni szeretnénk. Evija Ābrama festményeiből Live Poop Die címmel nyílt tárlat, melyen azt a provokatív kérdést feszegeti, hogy vajon ki vagy mi dönt egy művészeti alkotás értéktelenségéről? Alexei Gordin észt művész I have sold two paintings but it didn’t made me happier egyéni kiállításán a művészvilág kommercializálódásával és az ezzel való szembesüléssel foglalkozik. Azzal az ellentéttel, miszerint egy átlagos művész élete még mindig bizonytalan és anyagilag kiszámíthatatlan, annak ellenére, hogy a művészeti piac elképesztően nagy összegeket mozgat meg. Ebből adódik a kérdésfelvetés az egyén és a rendszer közötti hatalmas szakadékról.
Anna Dzērve lett fotográfus aktfotózással foglalkozik, Red Velvet című tárlatán pedig olyan megvilágított testeket mutat be, amelyek mögött gyakran személyes traumák, szorongás, a művész saját érzései húzódnak meg. Ezeket, ebben az esetben szó szerint, a körülötte lévő emberekre vetíti. A Riga Highest Galéria Linda Vilka Crumb revolutions, yesterday’s resolutions című kiállítása lehetőséget biztosít arra, hogy a nagyközönség betekintést nyerjen a galéria eddig elzárt helyiségeibe.
A rendezvénysorozat szervezői arra bíztatják az érdeklődőket, hogy gondolkodjanak el morális értékeikről, erkölcsi normáikról, és a művészet szerepéről, hiszen annak nem a jelen problémáiról való gondolatelterelésében kell segítenie, hanem épp ellenkezőleg: a társadalom tükrévé kell válnia.
