5kérdés – Flesch Bálint

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Flesch Bálint Balogh Rudolf-díjas fényképészt, fotókonzervátort kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

Lehet, hogy kissé hosszú lesz a lista, de már elég régóta élek és még korán is kezdtem viszonylag. 🙂 Az 1960-as évek elején általános iskolás koromban Móra Gábor szervezett egy Daguerre fotóklub nevű képződményt osztálytársaiból, ami aztán meghatározó lett a pályámra nézve, ő is kiállító fotográfus volt korai haláláig, és egy másik tag, Demjén Gábor is, aki még az MFSZ tagja is volt már, mikor disszidált az 1970-es évek elején. Velük kerültem aztán a Budapesti Fotoklubba, ahol sokat tanulhattam a technikáról a tagoktól, és ott ismertem meg pl. Szerencsés Jánost, Kerekes Gábort, Montvai Attilát, akikkel sok közös dologban vettünk részt. Szerencsés legendás budai albérlete pedig színhelye volt egy olyan „önképzőkörnek”, ahol sokféle dolgot megtudhattunk arról, mi történik a világban, ami akkor nem volt általános lehetőség. A Népművelési Intézet fotótanfolyam-táborain ismerhettem meg a vidéki (anno) ifjú fotográfusokat pl. Horváth Pétert, Jokesz Antalt, Balla Andrást, stb.
1977-ben lettem az FFS tagja. A Stúdiós években az előadások és a szinopszismunkák lehetőségének inspiráló hatása (és az ahhoz kapott anyagi segítség is) további változtatásokhoz segített.

Akkor már vonzott a a stage photography (megrendezett képek) is, Leslie Krims, Duane Michals, Sandy Skoglund, Diana Arbus és sokan mások művei például, de csak a 80-as évek elejére jutottam el a technikai megvalósítás lehetőségéig.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

A zsánerfényképező amatőr mozgalomból indultam (más anyagokat nem is igen láthattam indulásomkor a szaksajtóban vagy kiállításokon), a családomban meg mindenki „normális” volt, nem művész, bár valamiért megvolt pl. Németh József: Leica felvételek című könyvének egy sérült példánya. Később már szélesebb látókörrel, előbb az akkori szóhasználattal dokumentarizmusnak nevezett (még nem a riportos, szociós anyagokat jelentette, hanem valamilyen civilizáció érintette tájak képeit többnyire) irányzat hatott rám (itt sokakat kéne sorolnom, de szégyenszemre alig emlékszem nevekre, talán többek között Bernd és Hilla Becher).

Ekkor már a PIM-ben dolgoztam és a múzeumi munka során kerültem kapcsolatba a régi fényképekkel. Ez a világ nemcsak a fotográfiámra hatott, hanem egy új szakaszt is nyitott a szakmai tevékenységemben; Kincses Károllyal 1985 és 1990 között rendeztünk fototechnikatörténeti táborokat Gödöllőn.
Aztán mikor a 80-as évek második felében megszakadt a fotóművészeti tevékenységem, főleg mert az általam épp művelt műfaj a megváltozott körülményeim között finanszírozhatatlanná vált, és mivel nem érdekeltek a pillanatnyi körülményeim kényszere szülte kompromisszumok ezügyben, átnyergeltem a fototechnika-történet, megelőző fotoműtárgyvédelem témára.
Azért a művészet se került ki a képből, az időközben nálunk is kibontakozó archaikus/alternatív technikákkal dolgozó művészeti mozgalommal is foglalkozom. Fotóim a http://balint-flesch.epizy.com oldalon láthatók, fotótörténeti munkám az http://archfoto.n1.hu honlapon követhető.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Hát művészet céljából már nem, de az analóg technikákkal foglalkozom elméletben és gyakorlatban is, bárha az ilyen eszközeimet már régen használtam, de még megvannak, a hétköznapokban digitális eszközöket használok.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Hát ugye itt művészetről van szó, így a talán legutóbbi képem az 1985-ben készült Önarcképregény I-IV.  

I. Expozíció
II. A cselekmény kibontakozása
III. Pozitív (+) Vég ki-
IV. Csengetés