Válogatás a Łódź Fotofestiwal 2022 kiállításainak képeiből

2022-ben június 9 és 26. között immár huszonegyedik alkalommal rendezték meg a Fotofestiwalt Łódźban, mely találkozások, induló párbeszédek és közös élmények helyszíne kíván lenni. A több mint negyven kiállítás mellett a szervezők számos programmal készültek, elmondásuk szerint olyan eseményt szerettek volna létrehozni, amely kifejezi hitüket abban, hogy a közösségek azok, amelyek segíthetnek a traumák feldolgozásában, és amelyek megmenthetnek az anakronisztikus, patriarchális világmodelltől.

A fesztivál idei hívószava a „közösség” lett, a különböző tárlatok és események pedig a következő kérdésekre igyekeztek választ találni: milyen értékek köré és hogyan hozunk létre közösségeket a 21. században, és azok milyen szerepet töltenek be az életünkben? Bár a programok kidolgozásának megkezdésekor még más érzelmi töltete volt, a közelmúlt olyan eseményei, mint például az orosz-ukrán háború még aktuálisabbá tették ezeket a kérdéseket, hiszen a különböző egyesülések kulcsfontosságúvá váltak a válság túléléséhez.

Ennek fényében a Fotofestiwal kurátorai aktualizálták a tervezett programot és a szolidaritás és együttműködés jegyében két másik fesztivált is meghívtak Łódźba: a minszki és az odesszai fotóhónapot, melyeket idén nem tudtak megrendezni. Utóbbihoz kapcsolódik a Foreboding Landscape & The Thin Line című tárlat, melynek kiállított képein a szorongás, az aggodalom, a felkészülés a legrosszabbra, az élet változékonysága tükröződik.

Denae Howardnak és Rahima Gambónak közös célja az identitás és a nemek kérdéséhez kapcsolódó sztereotípiák dekonstruálása. A Fotofestiwalon látható kiállítás kettejük párbeszéde: Gambo Tatsunya című multimédiás projektjében azt járta körbe, hogy hogyan lehet a közösség a traumatikus esemény utáni túlélés egyik formája, Denae Howard kifejezetten a fesztivál számára készített munkái pedig ehhez a projekthez illeszkednek, és a New York-i és az amerikai feketék tapasztalatairól szólnak.

Mahé Elipe Mujures de la Tierra / Women of the Land projektje azt mutatta be, hogy a családon belüli erőszak és a gazdasági elnyomás hogyan vált kiindulóponttá öt nő számára egy teljesen új kollektíva létrehozására Mexikó város vidéki részén.

 

A The Only Ones. Untold Stories of Polish Female Photographers kiállításon pedig az 1970, ’80, ’90-es évek lengyel fotográfusnőinek perspektíváját ismerhettük meg az akkoriban abszolút férfi uralta fotográfiai terepen.

A hazai fotográfusok közül többen is kiállítási lehetőséget kaptak a Fotofestiwalon. Az emberiség fennmaradása a biológiai sokféleség megőrzésén, az élőlények tiszteletén alapuló együttélés megerősítésén is múlik. A COEXIST Liberty, Equality, Biodiversity! kiállítás kísérletet tesz egy kiterjesztett közösségi koncepció bemutatására, amely az emberek, állatok, növények, gombák és mikroorganizmusok közötti sokrétű kapcsolaton alapul. Ezen a tárlaton szerepelnek Szalai Dániel, már itthon is több helyen kiállított Novogen projektje génmódosított csirkékről, melyek tojásaiban oltóanyagokat fejlesztenek.

Nem Szalai az egyetlen magyar fotográfus, akinek képeivel találkozhatott a közönség Łódźban: Turós Balázs munkáit közel ezer projekt közül válogatta be a nemzetközi zsűri az Open program-ba. Turós egy nehéz, személyes témát dolgoz fel A dolgok természete című sorozatában: nagymamája – miután demenciával diagnosztizálták – szellemi és fizikai változásait örökíti meg, ezzel együtt pedig az elmúláshoz való saját viszonyát is vizsgálja. Szintén ezen a kiállításon mutatták be Mathias de Lattre francia művész fotóit beteg édesanyjáról és a betegséghez kapcsolódó pszilocibin-terápiát alkalmazó varázsgombás kezeléséről.