Egy betiltott fotóalbum képei – August Sander: A huszadik század emberei
22 • 07 • 03Baki László
Az 1876. november 17-én született August Sander egy olyan korszak hőse, amikor még lehetett hinni a „fotóigazság” pátoszában: amikor még érvényes volt a feltételezés, hogy „művészet" és „valóság" különböző dolgok, és érvényes volt a tétel, hogy a nagy művészetnek éppen ezzel a valósággal van dolga. Amikor még más volt az ember, mint a képe – vagyis amikor a kép, a jó kép – még mondhatott, feltárhatott valamit erről az emberről. Épp azért, mert – ha szabad így fogalmaznom – volt rálátása. A mi agyonesztétizált világunkban épp az a kritikai distancia ment veszendőbe, ami lehetővé teszi, hogy rálássunk a dolgokra, rálássunk önnön magunkra. Talán ezért van, hogy a világ, amelyet Sander panoptikuma felmutat, a mai szemlélő számára egészen archaikusnak tűnik: az emberek a saját környezetükhöz sokkal közelebb levőnek látszanak. – mondta Rényi András a 2001-ben a Mai Manó Házban megrendezett Sander kiállítás megnyitóján.
August Sander tárgyilagos stílusa és rendületlen igazságkeresése, amelyeknek révén radikálisan szakított a korábbi korszak klasszikus portréeszményével, döntő hatást gyakorolt a fotográfia történetének további fejlődésére. A fotográfus Herdorfban született egy német bányász fiaként, majd 1910-ben Kölnbe költözött, és portréstúdiót nyitott. Az 1920-as években számos művésszel, zenésszel, íróval és építésszel barátkozott; munkásságára különösen nagy hatást tett a kölni progresszív mozgalom. Sander pénzkereső fotográfusi tevékenysége mellett különböző társadalmi csoportok és szakmák képviselőiről készített portrésorozatot „A huszadik század emberei” címmel. 1929-ben adta ki első portrégyűjteményét, a húszas évek német társadalma látleletének tekinthető, hatvan képből álló Antlitz der Zeitot (Korunk arca), melyet a nácik később betiltottak.
1934-ben Erich fiát ellenállás szervezése vádjával letartóztatták, aki végül 1944-ben egy koncentrációs táborban halt meg. Ugyanebben az évben az Antlitz der Zeit példányait elkobozták és megsemmisítették. A zaklatott Sandernek ürügyként fia politikai tevékenységét rótták fel, de az igazi ok ellene az volt, hogy valóban képes volt képekkel leírni a valóságot a németekről. Nem dicsőítette az uralkodó fajt, és nem támogatta a nevetséges terveiket. Egyszerűen bemutatta a német embert – beleértve a nácikat is – olyannak, amilyenek.
August Sander 1931-ben A fotó mint egyetemes nyelv címmel tarott rádiókonferenciája alkalmával így összegezte munkája lényegét és célját:
„Látva, megfigyelve és gondolkodva, egy fényképezőgép segítségével és hozzátéve egy dátumjelzést, rögzíteni tudjuk az egyetemes történelmet, és a fotóval, mint egyetemes nyelvvel, az egész emberiséget képesek vagyunk befolyásolni.”
1964-ben bekövetkezett halálakor, korának jelentős szociológiai tanulmányát, egy több mint 40.000 fotóból álló képes krónikát hagyott hátra. A fotográfus e képeket, valamint börtönben raboskodó és ott elhunyt fiáról, Erichről készített felvételeit, továbbá a háború előtt és alatt a nemzetiszocialistákról készített arcképeit mind beillesztette a Huszadik század emberei című anyagába. E monumentális munkát ugyan Sander életében nem adhatta ki teljes terjedelmében, de örökösei a mai napig terjesztik a képeket, és őrzik annak szellemiségét.
A Steidl gondozásában 2018-ban megjelent August Sander: Persecuted/Persecutors. People of the 20th Century című albumban bemutatott fényképek ekkor jelentek meg először egy helyen, s a kötetben a fotók mellett kontaktmásolatokba, levelekbe és a portréalanyok életébe is betekintést nyerhetünk. A huszadik század embereinek képei az őket megillető, méltó helyre állítja a náci ideológia áldozatává vált, sorsüldözött nők és férfiak emlékét. A könyv előszavát Alfred Döblin írta:
„E képek az elmúlt harminc esztendő kultúrtörténetének, sőt szociológiájának beszédes bizonyítékai. Szociológia, melyet nem szavakba foglaltak, hanem fényképeken elevenítettek meg. A fotográfus azonban nem csak a szemét, hanem az eszét is használja. Megfigyelőképességének, ismeretanyagának és nem utolsósorban mesterségbeli tudásának termékei ezek a fotók. (…) Itt vannak először a parasztok, a vidék tipikus jelenségei. Azok kis csoportja, kik hosszú idő óta változatlanul őrzik identitásukat, csupán társadalmi jelentőségük csökken. (…) Utánuk következnek a városi kisemberek, aztán a külvárosok iparosai, mesteremberei (…) majd az arisztokrácia. Valamennyien így együtt az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődését tükrözik…”
August Sander: Persecuted/Persecutors
People of the 20th Century
English / German / French
Book design: Anette Lenz, Marie-Christine Clément 240 pages
144 black-and-white photographs and 22 color illustrations 23 x 30 cm
Hardback
ISBN 978-3-95829-511-7
Az album beszerezhető a Mai Manó Könyvesboltban.