„Soha nem gondolkodtam azon, hogy fotográfus legyek” – Liam Wong városképekről és vizuális történetmesélésről

Hat éve vetted a kezedbe az első digitális tükörreflexes fényképezőgépedet. Mi késztetett arra, hogy fotográfián keresztül fejezd ki önmagad?

A húszas éveim közepéig nem volt alkalmam utazni, ezért azzal párhuzamosan, hogy elkezdtem új helyeket felfedezni, egyre inkább lettem a fotográfia rabja is. Egy okostelefonnal kezdtem, és mindenről és bármiről képeket készítettem. Az első londoni és párizsi utazásaim keltették fel az érdeklődésemet az építészet és a geometria iránt, ami segített abban, hogy ráálljon a szemem a kompozícióra. 2014-ben – az egyik tokiói látogatásom alatt – szerettem bele az utcai fotózásba, egy év múlva visszatértem a DSLR-emmel.

Amit a legjobban élvezek a fényképezésben, az az, hogy azonnal tudok perspektívát váltani; közelebb vagy távolabb menni az alanytól, vagy valamit az ellentétes irányból lekapni. Ezt mindenkinek nagyon ajánlom, aki szeretne ismét kreatív lenni.

Hogyan járult hozzá a fotográfiai munkádhoz a videojáték-tervezésben szerzett tapasztalatod?

Videojátékok művészeti vezetőjeként nagyon sokat tanultam arról, hogyan lehet stílusokat létrehozni a vizuális identitáson keresztül. Ahogy elkezdtem a fotográfia iránt érdeklődni, egyre inkább támaszkodtam a művészeti előéletemben tapasztaltakra. Elkezdtem kísérletezni olyan dolgokkal, mint a színek, és azon dolgozni, hogy kialakítsam a szórakozásból készített fotóim saját stílusát.

Ez egy olyan folyamat volt, ami mindig szorosan kötődött és visszacsatolt a videójátékokhoz, sőt, ennek köszönhetően találkoztam Hideo Kojima videójáték-rendezővel, aki a fotóimon keresztül talált rám, és megtisztelt azzal, hogy bevezetőt írt a TO:KY:OO-hoz. Most már ott tartok, hogy a fényképezés ad új ötleteket olyan videójátékokhoz, amiket a jövőben szeretnék majd elkészíteni.