Ez a hosszadalmas technika minden felvételnél több médiumot is alkalmaz, de a végén egy idősebb úriember különösen szürreális ábrázolásait kapjuk, aki az élet mozzanatain jókora adag alázattal megy keresztül. Hocks egyszerre fotográfus és modell, így képeinek alanyaként különböző reakciókat kínál az egyesek által a középkorúak lelki válságaként emlegetett identitászavarra. A holland fényképész fotográfiai alkotásainak sorozata Gilbert Garcin műveire emlékeztet, amelyek szintén egy férfi élethelyzetére reflektálnak. Esztétikailag különböznek, de egymáshoz hasonlóan sok furcsaságot tartalmaznak. Hocks és Garcin is a fényképezőgép elé áll, mint az életének egy bizonyos pontjához érkezett átlagember, aki viszontagságokon megy keresztül és felteszi magának a kérdést, hogy merre tovább.
Az eredmény egyszerre teátrális és vizuálisan is egyértelmű. A fénykép gyakran csak egy pillanatot ábrázol, de Hocks munkái egyedülálló alkotási folyamatuk révén elvesztik az azonnaliság érzését. Hocks szándékosan választ időtlen alakokat saját világaiba, amelyek értékét egyértelműnek és egyetemesnek tekinti. Ez az időtlenség is tükröződik abban, ahogy ezek az alkotások létrejöttek.
Teun Hocks 2022. február 27-én hunyt el.
