1 másodpercig és 1 évig exponált fotók Deim Balázs Múló idő című kiállításán

Láthatóvá tehető-e a múló idő, összeköthető-e a saját, szubjektív időérzékelésünk objektív időegységekkel? Az ember személyes, belső időészlelése a külvilágtól elvonatkoztatott, és csupán az átélt események, élmények határozzák meg tempóját, dinamizmusát. Ezzel szemben az objektív idő, egzakt időintervallumokkal mérhető. Szinkronba hozható-e ez a két idősík?

Deim Balázs legújabb experimentális fotósorozata erre tesz kísérletet, az egy éven át formálódó, alakuló képfolyam a lassan csordogáló, komótosan hömpölygő vagy a gyorsan villanó, pillanatnyi időt képezi le, a köztereken elhelyezett camera obscurák vagy más analóg fotóeljárások által. A sorozat egyszerre vet fel releváns, egzisztenciális kérdéseket és fototechnikai kísérletezéssel kapcsolatos szakmai problémákat.

Hét időegységet vesz alapul (év, hónap, hét, nap, óra, perc, másodperc), és ezekből kiindulva keres vizuális megjelenítési lehetőségeket úgy, hogy azok szoros összefüggésben legyenek mind az adott időintervallummal, mind pedig a sorozat többi tagjával. Minden fénykép expozíciója annyi ideig tart, amennyi a hozzá tartozó időegység. Azaz az 1 évről szóló kép 1 éves expozícióval, az 1 hónapról szóló 1 hónapig készült, és így tovább az 1 másodpercig.

A sorozat képein túl létrejöttek roncsolt, sérült fotók is, melyeket az 1 éves expozíció során nedvesség vagy más környezeti hatás ért. Deim Balázs a primer látvány rögzítésének lépcsőfokait már maga mögött tudhatja, a valóság megragadását meghaladta, most a konceptuális időképek esetén a véletlen játékának is teret engedve komponál-szerkeszt. Fotói egy illúziókkal teli, irracionális világot teremtenek, ahol az élet ritmusának meg nem álló metronóm játékát követhetjük nyomon.