5kérdés – Radisics Milán

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Radisics Milán fotográfust kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

National Geographic magazinokon nőttem fel, az olvasás mellett a képeket és a szerkesztést is elemeztem előszeretettel. Sok nyugati divatlapot is lapoztam havi rendszerességgel, talán ezek kombinációja terelt a zsurnalisztikai, történetmesélős, sorozatos irányba. A naturArt tagjaitól is sok apró kulisszatitkot tanultam a természetfotózásról, Eifert Jánossal is szoros barátságot ápoltam, de mindemellett rengeteg fotós könyvet lapoztam, és sok-sok külföldi fotós magazint járattam, így alakult ki a saját stílusom. Különböző élet-, és alkotó szakaszokban, különböző fotósok motiváltak: Michael Nichols, Joel Sartore, Frans Lanting, Jodi Cobb, Steve McCurry később Jonas Bendiksen, Annie Leibovitz… és még sorolhatnám, mert sok fotós munkáját követem. Ma pedig sok kortárs fotós inspirál, Instagramon is találni sok jó alkotót, de a klasszikusokról, mint Elliott Erwitt, W. Eugene Smith vagy Henri Cartier-Bresson sem feledkezem el.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

1986 lehetett, katona voltam a horvát Karlovacban, és egy hétvégi kirándulás során Zágrábban egy fotókiállításra tévedtem. Dragutin és Karlo Drašković testvérek képei voltak láthatóak, akik az 1800-as évek végén kísérleteztek a fotó-vegyszerekkel annak érdekében, hogy gyors záridőt tudjanak elérni. Ennek bizonyítékaként belém égett egy kép, ahogyan barátjuk, Erdődy István 1895-ben ugrik át a padon bizonyítva, hogy 1/250 feletti záridőnél járnak a fejlesztésekkel. A kiállítás plakátja ma is az irodám falát díszíti, és folyamatosan emlékeztet a gróf-testvérek mottójára: minden nap kell egy kis ugrást tenni, ami később érik be, mint, ahogyan nélkülük sem biztos, hogy elérhető lenne a ma már 1/10 000-es záridő.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Digitálist. Anno nagyon nehezen váltottam filmről, de most már fel se merül bennem a visszatérés. Ma már mindenkinél a digitális az alap, kivéve, ha olyan projekt pattanna ki a fotós fejéből, amelyhez nélkülözhetetlen a film hangulata. De gyakran szoktam mondani, hogy ez technikai megközelítés, ami ugyan befolyásolja a végeredményt, de a kép nem itt dől el.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Még most is a rókákkal foglalkozom, de már a projekt lezárása zajlik. A tavalyi teljes évem „rókázással” telt, egy sikeres sorozat jött létre, amely bejárta a világot. Úgy tűnt, hogy ezzel vége a ciklusnak, de Roxy továbbra is járja a falut, hiszen ott lakik, ráadásul, minden alkalommal új arcát mutatja. Így nem tudtam ellenállni, elkezdtem az idén is bevilágítani az udvar különböző részeit és alig vártam a hajnalokat, hogy megnézzem, mit örökített meg a mozgásérzékelővel ellátott fényképezőgép. Szerencsémre, az idei évben is nagyon izgalmas képeket, érdekes viselkedési formákat sikerült megfigyelni. A képen Roxy idei kölykét, Kolbit látjuk, ahogy felfedezi az udvart, és bekukucskál a mosdó ablakán.