Retrospektív kiállításon láthatók Sabine Weiss, az egyik utolsó humanista fotográfus képei

A velencei Casa dei Tre Oci 2022. március 11. és október 23. között mutatja be az eddigi legnagyobb – és az első olaszországi – retrospektív kiállítást, amelyet a 2021. december 28-án, 97 éves korában párizsi otthonában elhunyt Sabine Weiss francia-svájci fotográfusnak szenteltek, aki Robert Doisneau, Willy Ronis, Edouard Boubat, Brassaï és Izis mellett a francia humanista fotográfia egyik legnagyobb képviselője volt. Weiss a háború utáni korszak egyetlen olyan női fotográfusa, aki hosszú ideig és minden fotográfiai műfajban – a riportoktól a művészportrékon és a divatfotózáson át az utcai fotózásig – gyakorolta ezt a szakmát.

A Tre Ociban kiállított több mint 200 fotó a különböző korabeli kiadványokkal és magazinokkal együtt Weiss teljes pályafutását végigköveti, az 1935-ös kezdetektől egészen a 2000-es évekig. A kezdetektől fogva, ahogyan a kiállításon látható gyermekekről és járókelőkről készült fotói is tanúsítják, Weiss a francia humanista fotográfia szellemében a testekre és gesztusokra irányította kameráját, megörökítve az érzelmeket és az érzéseket, amely megközelítéstől – amint az szavaiból is kiderül – soha nem tért el:

A svájci Saint-Gingolphban 1924. július 23-án született Sabine Weber, aki később férje, Hugh Weiss amerikai festőművész (Philadelphia, 1925 – Párizs, 2007) vezetéknevét vette fel, korán megismerkedett a fényképezéssel. Tanulmányait a Genfben a 19. század vége óta működő fotográfus dinasztiánál, a Boissonnas-nál végezte. 1946-ban Genfből Párizsba ment, és Willy Maywald német fotográfus asszisztense lett, aki divatra és portrékra specializálódott. Amikor 1950-ben feleségül ment Hugh Weisshez, független fotográfus karrierbe kezdett.

A Sabine Weiss kiállítás egyik központi eleme, A pillanat költészete, az 1950-es évek történetét meséli el, azt az időszakot, amelyben a fotográfus nemzetközi elismerést szerzett. Karrierje 1952-ben döntő fordulatot vett, amikor Robert Doisneau ajánlására csatlakozott a Rapho ügynökséghez. 1953-tól kezdve fotóit olyan jelentős nemzetközi napilapok és magazinok közölték, mint a Picture Post, a Paris Match, a Vogue, a Le Ore, a New York Times, a Life és a Newsweek. Ugyanebben az évben Weiss részt vett a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) Post War European Photography című kiállításán, 1954-ben pedig a chicagói Art Institute egy jelentős egyéni kiállítást szentelt munkásságának. 1955-ben Edward Steichen három felvételét választotta ki a MoMA, The Family of Man című kiállítására.

1952 és 1961 között Weiss olyan fotográfusokkal dolgozott együtt, mint William Klein, Henry Clarke és Guy Bourdin, és emlékezetes divatfotókat készített a Vogue számára, amelyekből a kiállításon számos nagyítást láthatunk a legendás magazin 15 eredeti számával együtt.

Egy 1955-ös amerikai utazás a Liberté óceánjáró fedélzetén, férje, Hugh társaságában nagy hatással volt rá, és a New York utcáin készült felvételek, amelyek a Bronx és Harlem, a Kínai negyed és a Kilencedik sugárút utcáin készültek, a The New York Timesban nagy terjedelemben jelentek meg „A Parisienne’s New Yorkers" címmel. A képek Amerika történetét mesélik el francia szemszögből, és sok közülük most először látható Olaszországban, a Tre Oci retrospektív kiállítása alkalmából.

A kiállításon a művészportréi mellett láthatók az 1980-as és 1990-es években Réunionban, Portugáliában, Indiában, Mianmarban, Bulgáriában, Japánban, Lengyelországban és Egyiptomban tett utazásai során készült alkotásai is. Ahogy Virginie Chardin kurátor megjegyzi:

A kiállításon a fotók mellett a Weissnek szentelt dokumentumfilmekből is láthatók részletek (La Chambre Noire, Claude Fayard, 1965; Sabine Weiss, Jean-Pierre Franey, 2005; My work as a photographer, Stéphanie Grosjean, 2014), amelyekben a fotográfus életének különböző időszakaiban mesél művészi útjáról, utazási élményeiről és a női fotográfus lét nehézségeiről. A világ iránti kíváncsiságának ereje és a világ meglátásának és dokumentálásának öröme jellemzi Sabine Weiss munkáit.

A kiállítást kísérő – a Marsilio Arte által kiadott – katalógus számos, korábban nem publikált képet tartalmazza, valamint a kiállítás kurátora, Virginie Chardin és a Casa dei Tre Oci művészeti igazgatója, Denis Curti szövegeit.