Elég közel: Új nézőpontok a Magnum 12 női fotográfusától
22 • 11 • 22Princz Zsófia
Szeptember végén nyílt meg az ICP legújabb kiállítása Elég közel: Új nézőpontok a Magnum 12 női fotográfusától címmel. A több mint 150 képet felvonultató kiállítás egyedi módon mutatja be, hogy a fotográfusok hogyan reflektálnak a különböző globális helyzetekre, közösségekre és egyénekre.
A tárlat címe egyben egy kikacsintás Robert Capa méltán híres mondatára: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. A kiállítás időzítése nem véletlen, hiszen az egybeesik a Magnum Photos alapításának 75. évfordulójával. A Magnum Photos 1947-es alapítása óta független fotográfusok szövetsége, akik közös elkötelezettséggel dokumentálják a világ eseményeit, embereit, helyeit, mindennapi életét és kultúráját.
„A kiállítás nem misztifikálja a [fotográfusok] munkamódszereit, és közvetlenül a hivatásukat gyakorlókhoz szól. Nem egy téma fetisizálásáról van szó, hanem arról, hogy milyen motivációkkal és szándékkal teszünk tanúságot arról, ami a világunkban történik. Minden egyes projekt hozzájárul a másokkal való interakció és a fotográfiai eszmecsere lehetőségeiről alkotott képhez. Ez időszerű, és remélem, hogy inspiráló is."
– mondta a kiállítás kurátora, Charlotte Cotton, aki kiemelte, hogy a tárlat magába foglalja az újonnan elkészült fotográfiai projekteket, a fotográfusok saját archívumából származó korábbi projektekről szóló reflexiókat, valamint a hosszú távú és folyamatban lévő személyes projektek munkafolyamatait bemutató installációkat is.
A kiállított művészek olyan feltörekvő és elismert kortárs női fotográfusok, akik megkérdőjelezik a fotográfia határait, és törekednek az emberi világ minél jobb megismerésére. Az alkotások mindegyike változatos, váratlan és személyes vizuális történeteket mesél el és a fotográfusok saját alkotói útjának egy-egy pontját mutatja be.
Olivia Arthur (1980, Anglia) az embereket, valamint személyes és kulturális identitásukat vizsgáló, mélyreható fotóiról ismert. Munkáinak nagy része Szaúd-Arábiában, Indiában és Európa különböző országaiban élő nők mindennapi életére világít rá.
Myriam Boulos (1992, Libanon) 16 éves korától Bejrútot és az ott élő embereket fényképezi, és saját helyét vizsgálja ebben a kontextusban. 2021-ben csatlakozott a Magnum Photos ügynökséghez, és ugyanebben az évben nyerte el az ISEM nagydíját.
Sabiha Cimen (1986, Törökország) autodidakta módon tanult meg fényképezni, munkásságának központi témái az iszlám kultúra, a portrék és a csendéletek. Alkotásaiban a fiatal törökországi iszlám nők életét járja körül.
Cristina de Middel (1975, Spanyolország) munkássága a fotográfia igazsághoz való kétértelmű viszonyát vizsgálja. A dokumentarista és a konceptuális fotográfiai gyakorlatokat ötvözi, rekonstrukciókkal és archetípusokkal játszik, hogy témáit minél összetettebb módon közelítse meg. 13 könyve jelent meg, és de Middel számos nemzetközi kiállításon is szerepelt.
Bieke Depoorter (1986, Belgium) kapcsolata képeinek szereplőivel a művészi gyakorlaton alapszik. A véletlen találkozások jelentik a kiindulópontot, és az, hogy ezek a találkozások hogyan alakulnak, meghatározza munkáinak jellegét. Öt könyve jelent meg, és számos díjat és kitüntetést kapott.
Carolyn Drake (1971, Amerikai Egyesült Államok) hosszú távú, fotóalapú projekteken dolgozik, amelyek a nagy jelentőséggel bíró történelmi narratívákat próbálják megkérdőjelezni és kreatívan újraértelmezni. Munkái során gyakran kollaborál egyéb médiumokkal, például a szobrászattal és a textilművészettel.
Nanna Heitmann (1994, Németország) dokumentarista fotográfus, jelenleg Moszkvában él. Aktuális eseményekről tudósít, munkáiban gyakran vizsgálja, hogyan reagálnak az emberek a környezetükre. Dokumentálta már az éghajlatváltozás hatásait és a szibériai erdőtüzeket, a Kongó-medence tőzegmocsarait és a Jenyiszej folyó mentén élő emberek életét.
Susan Meiselas (1948, Amerikai Egyesült Államok) 1976 óta a Magnum Photos tagja, 2007-es alapítása óta pedig a Magnum Alapítvány elnöke. Több mint egy évtizede dokumentálja Latin-Amerikában az emberi jogi kérdéseket érintő élethelyzeteket, fotográfiái amerikai és nemzetközi gyűjteményekben szerepelnek.
Hannah Price (1986, Amerikai Egyesült Államok) fotóművész és filmrendező, akit elsősorban a kapcsolatok, a faji politika, a társadalmi érzékelés és a téves érzékelés dokumentálása érdekel.
Lua Ribeira (1986, Spanyolország) műveit a kollaboratív jelleg és a témákba való elmélyülés jellemzi. A fotográfiai médiumot eszközként használja a kapcsolatok létrehozására, valamint az emberek és közösségek közötti strukturális elválás megkérdőjelezésére.
Alessandra Sanguinetti (1968, Amerikai Egyesült Államok) fotográfiái az emlékezet, a hely és a fiatalság pszichológiai átmenetének témáit járják körül. Képei az Egyesült Államok több nagyvárosának köz- és magángyűjteményeiben is megtalálhatók.
Newsha Tavakolian (1981, Irán) 16 évesen kezdett el hivatásszerűen dolgozni az iráni sajtóban, a Zan című női napilapnál. 18 évesen ő volt a legfiatalabb fotográfus, aki az 1999-es diáklázadásról tudósított. 2002-ben kezdett el nemzetközi szinten dolgozni, ekkor az iraki háborút dokumentálta.
A Close Enough című kiállítás 2022. szeptember 30-tól 2023. január 9-ig látható a New York-i International Center of Photography-ban.