A kiállítás két fő figurájának „kibékítésének” előzményéhez tartozik az esztétikai és alkotói vállalt különbségek mellett Parr Magnum Photos-hoz történő csatlakozása is. Parr egyik legmeghatározóbb és ellentmondásos fogadtatású sorozata a brit középosztályról a tengerparti, strandi közegében hatással lehetett erre a történetre is, ugyanis 1989-es jelentkezésekor Parrt Cartier-Bresson nem fogadta tárt karokkal. A látásmódbeli ellentétet úgy határozta meg Cartier-Bresson közte és Parr között, mintha „két különálló naprendszer” egymás mellé állítására tennénk kísérletet. Azonban mégsem beszélhetünk áthidalhatatlan konfliktusról, hiszen 1994-ben csatlakozott a Magnum Photos-hoz Parr.
Fontos azonban, hogy a kiállítás nyilvánvaló módon nem csak a kiállítókról, hanem képeikről is szól, ezen keresztül a fotóról és az ábrázoltakról is. Ezért érdemes nem csak a feszültségre és eltérésre figyelni, hanem arra is, hogy két másfajta látásmód – nem feltétlenül azonos időben és perspektívából – mit lát ugyanazon a terepen. Arra, hogyan közelítenek témájukhoz, mit látnak meg a brit munkásosztály és társadalom hétköznapjaiból, munka és szórakozás során egyaránt. A hétköznapi élet bemutatásán túl mindkettőjüknél fellelhető a humor gesztusa is, a monotonitást megtörik azok a pillanatok és rezdülések, amelyeket a fotográfusok kívülről vesznek észre.
