Barakonyi Szabolcs: Hűlt hely – Forenzikus Esztétika
„Tárgyak, szövegek stb. akár a molekulák az »őslevesben« szabad (véletlenszerű) mozgásuk közepette
megkeresik a maguk költői értelemben vett »geometriai helyüket«.
Az emberre hárul a feladat, hogy egyfelől a létrejött költőiséget észrevegye,
másfelől fogalmi készletét hozzáadva,
belevetítve az amúgy is létrejövő formai-érzéki szépségeket (kavics, táj stb.) költőivé alakítsa.”
Erdély Miklós: A költészet mint ön-összeszerelő rendszer (1973)
A valóságérzet és a fénykép kapcsolata a legizgalmasabb kérdés számomra. Az elmúlt közel hét évben valódi bűnügyi szemléken vehettem részt – igyekeztem azt a munkát megtanulni és elvégezni, ami a bűnügyi technikus feladata a fényképezőgéppel. Képeim beállítása, technikai paraméterei lehetőség szerint megegyeznek azzal a módszertannal, amitől egy fénykép tárgyi bizonyítékká válhat. Felkutatásuk és elkészítésük logikája pontosan követi a bűnügyi helyszínen dolgozó rendőrségi szakemberek gondolkodását és tekintetét. A bűnügyi technikus feladata, a nyomozati szakasz és a büntetőeljárás során felhasználható dokumentum létrehozása, így természeténél fogva mentes minden művészi szándéktól.
Nem lettem képzett rendőrségi technikus, de az ösztöndíj ideje alatt, mint megfigyelő is részt vehettem a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Bűnügyi Technikusi képzésének fotózási gyakorlatán. Erre azért volt szükségem, hogy tisztában legyek a bűnügyi helyszínen dolgozó technikusok fényképezéssel kapcsolatos tanulmányaival, képkészítési szempontjaival, munkamódszerével, és ezeket én is betarthassam. A titoktartási nyilatkozat lehetővé tette, hogy több éves rendőrségi fotóarchívumokat is átnézzek. Utóbbira azért volt szükségem, hogy megismerjem a létrejött valós dokumentumok esztétikai rendszerét. A sorozatom alapvetően erre a két információs bázisra épül.
A fotográfiában igen gyakori, hogy egy történetet képekkel mesélnek el a szerzők, ilyenkor az elbeszélésben minden fényképnek megvan a helye, szerepe és jelentése. Ezekből állhat össze egy végső olvasat. Az ösztöndíj alatt és azt megelőzően készült fotóim nem mesélik el az egyes bűnügyeket, és általuk azok megfejtéseit sem ismerhetjük meg pontosan. De összességükben képesek bemutatni egy számunkra ismeretlen világot – ez a világ eredeti formájában csak áldozati, elkövetői, rendőrségi és igazságügyi tekintetek számára látható.
Fototechnikai oldalról a helyszíni szemle feladata könnyen értelmezhető, a bűnügyi technikus módszertanának következetes alkalmazása adja a képek készítésének rendjét. A helyszíni szemle egy és megismételhetetlen, a cél a lehető legtöbb információ begyűjtése és rögzítése, ezek későbbi, pontos kiolvasása, felfejtése. A helyszínen felkutatott tárgyi bizonyítékoknak nagyobb súlya van, mint a tanúk vallomásának. A tárgyilagos és precíz képrögzítési módszer ki- és elsajátításával rekonstruálható a kép dokumentum státusza. Fontos, hogy a rendőrségi környezetből kisajátított képek a tárgyi bizonyítékok rendszerében nem sérülhetnek, nem távolodhatnak el a bűnügyi fotók természetétől, szabályaitól, így az egyes fotók esztétikai rendszere tovább épülhet, amellett, hogy a dokumentum szerepük felértékelődik.
A törvényszéki ügyek világa (megváltozott formában, szerepben) azonban egyre több helyen jelen van: a tévésorozatokban, a detektívtörténetekben, a közbeszédben és a hétköznapokban. Helyet kapott számos tudományágban, a kultúrában – ez alól természetesen a vizuális művészetek sem lehetnek kivételek. A művészeti megközelítések általában olyan témákkal foglalkoznak, amelyek jogi és etikai kérdéseken keresztül vizsgálják meg a dokumentumok bizonyítékként való felhasználását.
Ha a látvány felől vizsgáljuk a kérdést, csak azokat a képeket lehet kisajátítani, amik teljes mértékben megfeleltethetőek maradnak egy valós, a nyomozati szakaszban és bizonyítási eljárás során felhasznált dokumentumnak. Sok helyszíni felvétel látványvilága a véletlenszerűségeken is múlik és ezek a legérdekesebb helyzetek. A véletlenszerűségek legtöbbször az eszközök technikai, és a képek készítőinek fotótechnikai hiányosságaiból tevődnek össze. A rendszer szigorú elvárásai ellenére, vagy ezek mellett, a felvételek mégis megtarthatják hiteles dokumentum státuszukat.
Általában a gyilkosságokra koncentrálunk, miközben a kisebb bűnügyek sokkal szélesebb képet adnak a társadalmunkról, kevésbé beazonosítható eszköztáraik szabadabban értelmezhető rendszereket hagynak. A külső szemnek azok a fényképek a legizgalmasabbak, amik első ránézésre elbizonytalanítanak minket, és inkább a bűncselekmények körüli rejtélyről szólnak. Kevés dolog van, ami jobban izgatná az agyunkat, mint az igazság megismerése. A bűnügyügyi történetek fogyasztása lehetőséged ad arra, hogy saját félelmeinkkel, agresszív késztetéseinkkel is dolgozzunk, anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk, de a kíváncsiság, a titok feltárása már teljes mértékben kognitív tevékenység.
Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy bizonyos információk képesek egy pillanat alatt megváltoztatni a hozzáállásunkat. Ha egy ház képét nézzük, és csak annyit tudunk róla, amit látunk, valószínű teljesen másfele indulnak el a gondolataink. Ha azonban közlik velünk, hogy ezen a helyszínen bűncselekmény történt, a ráirányuló tekintetünk örökre megváltozik. (Egyben ez a belépő kép, ez az első, amit meglát a címre érkező rendőr, és sok esetben ez a felvétel az első kép a szemlejegyzőkönyv képmellékletében.) Az emberek nagyobbik része mindig a legszörnyűbb lehetőséggel számol. Az itt látható képek mindegyike kisebb súlyú, és sosem életellenes bűncselekmények helyszínén készült, mégis a tárgyak többsége a bűn fogalmának közelségétől képes gyilkos fegyverré változni a képzeletünkben.
Munkám során megismerkedtem a bűnügyi világra támaszkodó, és az abból merítő történeti fotográfiákkal, kortárs művészeti projektekkel is. Az én célom a bűnügyi (forenzikus) környezetben spontán létrejövő (önösszeszerelő) esztétikai rendszer átemelése volt a művészeti térbe. Ezt nevezhetjük forenzikus esztétikának is. Saját, több ezer fényképem átválogatása során is az archívumokban felfedezett és a tanfolyamon megtanult rendszereket vettem figyelembe. Amiket a fotóimon látunk, azok hétköznapi otthonok, hétköznapi tárgyak, de helyzetükből adódóan, – mivel ezeket egy bűnügy helyszínén látjuk viszont – azon túl, hogy hiteles dokumentumok, képviselhetik az otthonunk és a hétköznapi életünk burkának sebezhetőségét, biztonságunk törékenységét.
