Szőr és smink – Queerness in Photography kiállítás a C/O Berlinben
22 • 12 • 01Udvari Orsolya
Mitől látunk valakit nőnek vagy férfinak? Milyen külső jegyek alapján rendelünk valakit egy nemhez? Hosszú haj és smink, arcszőrzet és izmos kar? Valóban magától értetődő és megkérdőjelezhetetlen mi a férfias és nőies? Lehetséges ezeken a kategóriákon túl gondolkodni? Mik lehetnek a korlátjai a szőrre és sminkre osztott világnak? A queerség különböző reprezentációin keresztül ezekhez hasonló kérdéseket boncolgat vizuálisan a Queerness in Photography hármas kiállítás a C/O Berlin tereiben.
A queerség és a hozzá kapcsolódó mozgalmak és elméletek meghatározása kihívás elé állíthatja az embert, mivel ez a fogalmi háló nem egyértelműen definiálható – abszolút önazonosságot mutatva így a queerség gyakorlatával, ami a változatosságnak ad mozgásteret szigorú kategorizálás nélkül. A queer – eredeti jelentése szerint „furcsa” – kezdeményezések és a magukat így definiáló emberek alap hozzáállása, hogy megkérdőjelezik azt a kettéosztott, binaritásra épülő társadalmi világot, amelyben szigorú határt húzunk a férfi és női identitások, a szexuális irányultságok és a társadalmi nemek között. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a feminin és maszkulin nem eleve adott, hanem társadalmi konstrukciók, amelyek folyamatosan változásban vannak csakúgy, mint a queer definíciója is. Az, hogy mit tartunk normálisnak, megkérdőjelezhető és nézőpont kérdése. Világunk túlnyomó területén a heteronormativitás, azaz a heteroszexualitásra, a két különböző nem, férfi és nő egységére épülő társadalom a norma, s ami ettől eltér, az deviáns, nem normális, alacsonyabb rendű. A queerség ezen életstílus és életút dominanciáját kérdőjelezi meg, az átmeneteknek és a sokszínű alternatíváknak létjogosultságot teremtve.
A C/O Berlin három kiállításrészre osztott tárlata ennek a queer látásmódnak és világnak mutatja be egy szeletét az identitás, a gender és a szexualitás reprezentációján keresztül. A három kiállításrész három különböző és nagyon izgalmas összeállítást mutat meg eltérő kurátori megközelítésekkel. A kiállításrészek más-más gyűjteményből származnak, a történeti fotótól a kortárs fotográfiáig, és az átfogó központi témán túl, a fotó felszabadító ereje, a külső jegyekkel történő játék és az önkifejezéssel, önmegismeréssel való kísérletezés köti össze a tárlatokat.
Az Under Cover. A Secret History of Cross-Dressers című kiállítás a francia rendező, Sébastien Lifshitz gyűjteményéből született. Az amatőr fotókból álló összeállítás közel 120 év „nonkonformista”, queer gyakorlatait mutatja be öltözködési szokásokon, valamint ezen keresztül az elvárt és az emberhez eleve hozzárendelt nemi szerepek megkérdőjelezését mutatja be. A portrék sok esetben a fotón keresztül más vizuális előadói művészetek, a kabaré vagy színház queernek nevezhető gyakorlatait, például a „cross-dressing” (ellenkező nem szerint való öltözködés) jelenségét mutatja be. A társadalmi elvárásokkal szemben a hétköznapi életben is megjelenő „furcsa” viselkedések olykor eltitkolásra kényszerült világa ezeken a fotókon keresztül láthatóvá és történetileg beágyozottá válnak.
0103
Fotó: Anonymous: Mrs Kerr Schlatter Sallars and Bentzinger, USA, ca. 1910 © Collection Sebastien Lifshitz
A második kiállításrész, a Casa Susanna Cindy Sherman gyűjteményéből került megrendezésre. A képeket Sherman egy New York-i antik bolhapiacon, egy albumban találta. A Casa Susanna az 1950-es és ’60-as évek között egy közösség volt Hunterben, New Yorkban, és a „Cross-dresser” emberek és transz nők számára nyújtott egy biztonságos teret. A szolidaritásra és elfogadásra épülő közösség tagjai szabadon élhették meg identitásukat, kereshették önmagukat. Ezekről ad tanúbizonyságot a fotógyűjtemény. A szeretet és emlékek rögzítése mellett ezek a fotók a rajtuk szereplő emberek saját maguk bátor felvállalása olyan értelemben is, mivel vizuális dokumentációi egy stigmatizált, abban a korban üldözött életmódnak és magatartásnak.
0103
Fotó: Casa Susanna © Cindy Sherman Collection
Virginia Woolf regényein túl saját életével és munkásságával is fontos és rendkívül meghatározó figurája a nemek egyenlőségéről történő gondolkodásnak. Az Orlando című világhírű regényében a férfi és női szerepek, egyenlőtlenségek és lehetőségek világát egy olyan karakteren keresztül veszi szemügyre, aki kortalanul, férfiból nővé válva, ezen túl a nemi határokat meglépve, azokat mozgásba hozva képes tájékozódni a nézőpont miatt megváltozott világban. A műnek számos feldolgozása született megjelenése óta, azonban egyik leghíresebb adaptációja a Sally Potter által rendezett 1992-es film, amelyben Tilda Swinton játssza a főszerepet. A harmadik kiállításban is bizonyos értelemben főszerepet foglal el Tilda Swinton, hiszen ő volt a kurátora az Orlando című kiállításrésznek. Ez a kiállítás a kortárs fotóban megjelenő queer reprezentációkra fókuszál, olyan képekkel is, amelyek kifejezetten erre az alkalomra készültek. Diverz témájú és nézőpontú képek jelennek meg, teret adva a váltásokra, alternatívákra.
0103
Fotó: Orlando, 1988 © Sally Potter
A nemzetközi művészeti és közéleti szférában határozottan több tér adatik meg az ilyen tematikájú művészeti- és fotókiállításokra, mint a hazai közegben. Ezért nemcsak a nemzetközi, de a magyar kontextusból nézve is kiemelten fontos látni, hogy létrejöhetnek ilyen témában fontos és népszerű kiállítások, amelyek kritizálhatók, ideológiai egyet nem értéseket teremthetnek, de létrejöhetnek. Létrejöhetnek, ezáltal kérdéseket vetnek fel, vitákat és párbeszédet indítanak el, ami nélkülözhetetlen fontosságú a társadalmi és művészeti gondolkodás számára egyaránt, hiszen új formanyelvet, a művészeti határokkal történő kísérletezésben is új utakat mutathatnak.
0103
Fotó: Orlando. Walter: Pfeiffer: Untitled, 1974–2019 © Walter Pfeiffer
Queerness in Photography
C/O Berlin
2022. szeptember 17. – 2023. január 18.
